Ennyire reménytelen lenne a barátom?

Nem sokára egy évesek leszünk, és hiába távkapcsolatban élünk, úgy hogy tényleg nagyon ritkán találkozunk, ígyis állandóan veszekszünk mert lehetetlen vele egyről a kettőre jutni és egyszerűen semmiből sem tanul, mégis képtelen vagyok otthagyni, hiába nem egyszer szakítottunk. Már két kezemen sem tudom megszámolni hányszor vesztette el a bizalmam. Akárhányszor mondtam neki valamit, hogy maradjon köztünk, képtelen volt magában tartani. Le se tudom írni mennyire fáj ez nekem. És minden ilyen vitánk után jobban ki volt mint én, depressziós volt és sirt állandóan, azt hittem az első ilyenből tanulni fog, de azóta is sorozatba újra és újra elköveti ezt. Hogy éljek úgy vele, hogy nem tudok benne bizni? Hiszen a kapcsolat egyik legfontosabb eleme a bizalom. Került már valaki hasonló helyzetbe? Nem tudom eldönteni mit akarok. Az eszem már lassan négy hónapja azt súgja, hogy ennek nincs értelme, de a szívem annyira kötődik még. Nem bírom ezt tovább, nélküle olyan szürke az életem, de ha vele vagyok csak sirok mert nem tudom őt ilyennek elfogadni, nemtudom úgy szeretni, hogy egy minimális dolgot sem kérhetek tőle..egyszerűen belerokkanok..mégis mit tegyek..nem bírom ezt