Elmebeteg a "barátom"?

Mindig mondja, hogy neki küldetése van, ezt a világot a vállain hordozza, még úgy is, hogy Isten elhagyta.

Muszáj segítenie másokon, néha olyanokat mond, hogy a húsából is etetne másokat, ha tehetné.

Ha valami rosszat teszek, egyből beszól, hogy pont nekem nem kellene ilyennek lennem.

Ha például odajön hozzánk egy szélhámos, az utcán, ad neki egy ezrest, én meg mondom neki, hogy ne legyen már ilyen hülye, hogy beveszi, erre azt mondja, hogy tudja, hogy hazudott, ám mivel az ilyen embernek sosem sikerül másokat átvernie, nem baj, ha lesz egy kis sikerélménye, és ideig-óráig sikerérzete.

Még gimiben volt egy tanár, aki elég rosszul tanított, úgyhogy nem túl szép módon kirúgattuk, és utána kiderült, hogy hajléktalan lett.

Ezt elmeséltem tegnap neki, néha itt-ott nevetgélve a tanár hülyeségein.

Rohadtul kiakadt, mármint, mintha eldurrant volna az agya, nem láttam még ilyennek.

Megragadt a torkom és falnak lökött, és olyanokat mondott, hogy "a magadfajta emberi mocskok miatt tart itt a világ... legjobb lett volna, ha meg sem születtél volna a többivel... ha nem szeretne, most félholtra verne... és hogy egy jobb világban az ilyeneket kivégeznék, vagy legalábbis megtiltanák, hogy szaporodjanak... Bárcsak meg sem születtem volna"

Nagyon durva volt, majdnem megfulladtam, aztán majdnem betörte az ajtót, elviharzott, és azóta nem beszéltünk.

Én most már nagyon félek tőle... De szeretem, mert nagyon szenvedélyes, és úgy érzem jó ember.

Nagyon fájtak ezek a szavak, de gondolom csak indulatból mondta.

Nem tudom, hogy mit léphetnék ezek után.

19/L, 25/F