Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért mindig olyanokba szeretek bele, akiknek nem volt egyszerű az életük? 19/L
Ez nagyon különös dolog. Nem tudom, hogy miért van így. Talán azért, mert nekem sem volt egyszerű az életem.
Kétszer voltam eddig reménytelenül szerelmes. ( illetve most is az vagyok ) Az első fiúról tudtam, hogy elváltak a szülei és gyakorlatilag apa nélkül nőtt fel.
A második fiúról nem tudtam sokat, mikor beleszerettem. Egy nap közölte velem, hogy egy évvel azelőtt meghalt az édesanyja. Talán emiatt még jobban beleszerettem. Ő is kedvelt engem, de szerintem ő úgy érezte, hogy csak sajnálom, így nem lett az egészből semmi.
Nekem elég a szemébe néznem valakinek, hogy szimpatikusnak tartsam. Úgy hiszem, csak az tud igazán önfeledten nevetni, aki tudja, milyen az igazi fájdalom.
Az a két fiú imád nevetni. :) Azt nagyon szerették, ha önfeledten nevettem velük. Az első azt kedvelte, ha énekeltem és rajzoltam. A második mindenben dicsért, és azt mondta egy angyal vagyok.
A barátaim voltak, én viszont szerelmes lettem és ez tönkretette a barátságomat velük. Tisztára szánalmasnak tartom magam, így utólag.
Ők fiatalabbak nálam. Kicsit talán anyáskodni is akartam felettük. Ilyen típus vagyok. El hiszem, hogy van, akit ez taszít.
Most elég kellemetlen helyzetben vagyok. A 11 évvel idősebb tanáromba szerettem bele. Egyszerűen azért, mert kedves velem, biztat, hogy írjak és szerinte aranyos és imádni való vagyok. Nagyon szépen nevet. Az ő szemében is van valami sejtelmesség, valami titokzatos.
Fogalmam sincs, hogy az ő fejében mi járhat. 5 éves volt, mikor meghalt az édesapja, az édesanyja nevelte fel. Az ő élete sem lehetett egyszerű. Egy férfinek apa nélkül felnőni, különösen nehéz lehet.
Harmadik éve van az iskolánkban, két évet tanít, nincs senkije.
Nem vagyok ostoba, tudom, hogy ennek a szerelemnek annyi értelme sincs, mint az előző kettőnek, nem is reménykedem, csak abban, hogy elmúlik.
Azonban így végiggondolva, hogy nehéz életű emberekhez vonzódom... nem is tudom mit gondoljak.
Talán azért van ez így, mert azt akarom, hogy megértsen valaki. Nincs túl sok barátom, sokan megvetnek, a szüleim sem ismernek el. Nagyon rossz volt így felnőni.
Talán azt hiszem, ha valakinek hasonló élete volt, az könnyebben elfogad és könnyebben megszeret. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy másoknak csak teher lennék, mert sok a gondom. Senkinek sem kell olyasvalaki, akinek sok problémája van...
válasza: válasza:
válasza:Hát őszinte leszek nem tudom miért az ilyenekbe szeretsz bele.
Mármint tényleg elég rossz dolgokat lehet megélni így, és emiatt más személyiség alakul ki.
Neked milyen az életed/milyen volt?
Kedves első! Senkinek sem egyszerű az élete, de meg tudom különböztetni a hatalmas gondokat a kis gondoktól. Azontúl az emberek viselkedésén, hozzáállásán is látszik, ha valami nincs rendben.
Mind a három említett személyen érződik/látszik, hogy nem volt nekik mindig, minden fenékig tejfel.
Nekem folytonosan rombolják az önbizalmam, mióta az eszemet tudom. Nagyon nehéz így élni. Azontúl a mostani osztályomból én vagyok a legszegényebb...
Én nagyon örülnék, ha nem kéne majd olyat mondjak a gyermekemnek: "Kérj apádtól pénzt, neki biztos van."
Szóval azt hiszem, én tudom, hogy mi az a nagyon rossz, és nagyon boldoggá tesz, hogy értékelem az olyan egyszerű dolgokat, mint az önfeledt nevetés. :)
Kettes, ezt tényleg szép történetnek gondolod?
válasza:Amiatt rombolják az önbizalmad mert nincs 300.000Ft-od egy új Ifos-ra meg a többi divat hülyeségre?
Ezért felesleges rosszul érezned magad.
Aki meg emiatt lenéz vagy cikiz annak is meg van az agyi szintje.
válasza: válasza:Mindig éreztetik velem, hogy nem vagyok elég jó. Az egyetlen személy, aki feltétel nélkül elfogadott, a nagypapám volt, de ő három éve meghalt és gyakorlatilag végignéztük, ahogy szép lassan elhalványul az élők sorából. Rettenetes volt.
Anya megcsalta apát egy 72 éves fószerrel tavalyelőtt, mert az pénzelte. Sosem fogom neki megbocsátani és azt sem, hogy folyton azt hajtogatja: sz*r vagyok, nem lehet engem elviselni, nem leszek képes az életben boldogulni.
Szeretem, de néha, mintha nem is a lányával beszélne, hanem egy bűnözővel.
A húgom anya házasságtörő akciójától egy hónapra bedilizett, kórházban volt. Egy délután egyedül voltam és bámultam a kezemben a konyhakést. Aztán eldobtam és elkezdtem sírni, hogy hülye vagyok. Öngyilkos akartam lenni! Szóval rettenetes volt.
A fiú, akinek meghalt az édesanyja, nem találja a helyét, sokszor azt sem tudja mit csinál. Látszik rajta, hogy össze van törve.
A másik két személy, aki apa nélkül nőtt fel, nem képes férfiként viselkedni, nagyon gyerekesek és sokszor komolytalanok, keresik saját maguk. Szerintem egy 30 éves férfi nem viselkedne így, ha lett volna apja. Kell lásson egy fiú férfipéldát, mert ez lényeges dolog. Sok dolgot csak akkor tudunk megtanulni, ha látjuk a szüleinket és egymáshoz való viszonyukat.
Én nem tudom, hogyan kéne egy normál párkapcsolatban viselkedni... A szüleim nem éppen a normális párkapcsolat megtestesítői. Kevés köztük az intimitás. A csókjuk is fura látvány nekem... ( Jelzem apa kibékült anyával a "kis akciója" után. Én a helyében nem lettem volna képes erre. ) Nem alszanak együtt, nem is értem.
Szóval vannak dolgok...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!