Nem gondolja komolyan a kapcsolatot vagy idő kell még neki?

#4

Már az elején ilyen, akkor később biztos nem lesz jobb, de ki tudja.

Ha én megismerkednék egy lánnyal és nyilván olyan lánnyal ismerkednék aki tetszik és bejön, akkor azért mindig keresném vagy legalábbis adnék magamról életjeleket.

Ha meg már járunk, akkor bizonyos lenne az, hogy még jobban érdeklődnék felőled, hisz valamilyen szinten összetartozunk.

Ez hülyeség lenne? Nem hiszem.

Ha meg már puncit is kapnék a lánytól az már csak fokozná a vonzódásomat. :)

Bírom a mai felfogást az embereknél kapcsolat szempontjából.

Ha nem megy valami úgy ahogy azt szeretnénk egy kapcsolatban akkor inkább szakítok, mert ez a könnyebb út.

Mindent meg lehet beszélni és tenni azért, hogy esetleg jobb legyen.

Oké, ehhez szükséges némi EQ és IQ is.

Én is 27 éves vagyok és szégyenlem magam, hogy egy velem egykorú fiú(szándékosan nem férfit írtam) így viselkedik egy kapcsolatban, mert az még megérthető egy 16-18 évesnél, de ennyi idősen azért tisztában kellene lenni a saját igényeinkkel és azokat fel is kell tudnunk vállalni.

Az családnak és ismerősöknek való bemutatás meg egy olyan dolog, hogy bejelentem mindenkinek, hogy van barátnőm.

Csúnyán fogalmazok, de ahhoz tudnám hasonlítani amikor egy új ruhabelit vesz az ember és elmegy vele villogni.

A szülei nem nyaggatják, hogy "mikor lesz már barátnőd?"

A munkahelyen eltudja mondani, hogy mikor kúrt meg utoljára és úgy dumál rólad mint tárgyról.

A barátainál is tud hencegni azzal, hogy neki van barátnője és ez milyen jó, holott az sem tudja mi kell egy kapcsolathoz.

Ha az én kezeim közé kerülnél akkor megtudnád milyen egy jó kapcsolat, és itt most nem csak szexuális dolgokra gondolok. :)

Írtad, hogy még nem vagy szerelmes.

Randizással együtt jó 1,5 hónapja ismeritek egymást és ennyi idő alatt sem alakult ki semmilyen mélyebb érzés akkor mit gondolsz, hogy ilyen viselkedés mellett mikor lesz ebből komolyabb?

Nem az első kapcsolat/szerelem a házasság, ebből legalább most tanultál egy kicsit.

27/F

#1 voltam

Nagyon szívesen. :)

A miértekre most tessék abbahagyni a válaszkeresést.

Már látom, hogy ezeken morfondírozol, hogy 2 hétig nem találkoztatok és ezért nincs olyan érdeklődés. Már bocsi, de ez nagy marhaság.

Ha számomra fontos egy nő és ismerkedés fázisban vagyunk vagy kapcsolat még inkább érdekel, hogy mi van vele, ha beteg akkor kifejezem aggodalmamat iránta. Egyszóval éreztetem, hogy fontos számomra.

Ha ennyi idő elteltével viszont látjuk egymást akkor nem hagynám annyiban a dolgot, hogy két puszi legyen az üdvözlés. Még a szuszt is ki ölelgetném belőle. :D

Ne magadban keresd a hibát.

Nem mondom, hogy hagyd el, de azt sem, hogy maradj, ezt neked kell eldöntened.

Ennyi idő után le tudod vonni a következtetéseket a kapcsolatotokból.

Nyilván mikor bejelented, hogy szakítsatok, akkor fognak jönni a fogadkozós dumák, de ha szabad akaratából nem képes elég figyelmet szentelni rád, akkor kényszerből még úgy sem fog, vagy legalábbis rövid ideig fog tartani.

Egyébként az életkor nem feltétlen tükrözi a tapasztalat nagyságát. :)

Oké, hát ez most béna dolog lesz tőlem, de nem érdekel. :)

Ha gondolod megkereshetsz és ha más nem beszédpartnerek lehetünk, mert a normális nők akikkel itt összefutottam mind messze voltak, vannak tőlem. :)

Mi a helyzet, kérdező? Van valami hír?

Sajnos emlékeztet a sztorid a sajátomra. :( Én nem mondom, hogy nálatok is ez lehet, inkább csak elmesélem, velem mi volt.

Nagyon jól indult, nagyon lelkes volt, először ő tepert jobban, én csak elfogadtam. Aztán szép lassan viszonozni kezdtem. Megvolt az első szex is (és nekem ténylegesen az volt az első, 28 voltam, így alakult), és másnap ő sem keresett. Teljesen kétségbeestem, persze ráírtam, ő is ilyen furán viselkedett. Aztán egyre kevésbé volt lelkes sajnos, alig találkoztunk. Már akkor szakítani akartam, mikor a szex után nem keresett, elképesztő sz*rul esett (főleg úgy, hogy ő volt nekem az első), és bánom is, hogy nem léptem ki azonnal, hanem még adtam neki esélyt, mert így ő mondta be az unalmast.

Hát ez a sztorim. Sajnos csak azt tudom javasolni, hogy lépj ki belőle minél előbb, mert ha már az elején ilyen, nem lesz jobb! És főleg ne hibáztasd magad, nem rajtad múlt, ki tudja, mi van az ő lelkében, de tényleg az a lényeg, hogy inkább keress olyat, aki 100%-ig odáig van érted!

Tudod, az a legdurvább az ilyen sztorikban, hogy nem feltétlenül fogjuk megtudni a miérteket. Nem biztos, hogy kiderül, miért vett vissza a lelkesedéséből, egyszerűen valahogy túl kell tenni magad az ilyeneken, és nem pazarolni rájuk időt.

Bocs, ha nagyon lesújtó volt, amit írtam, a saját sztorimból indultam ki. Én nem mondom, hogy 0% az esélye, hogy visszanyerje a lelkesedését, de asszem, hogy én a te helyedben inkább kilépnék, minthogy még jobban belebonyolódjak.

30/N

Kérdező! Utolsó előtti vagyok, 30/N. Szerintem jól döntöttél, hogy kiléptél, magadat kímélted meg egy nagy csalódástól.

Kérdésedre válaszolva:

> Megkérdezhetem nálad meddig tartott a dolog és hogy szex után hogy alakult pontosan a kapcsolatotok?

Hát ez az egész (attól, hogy ismerkedni kezdtünk egymással, a "szakításig") kb. 3-4 hónap volt. A szex után még volt két alkalom, szintén nem sült el túl jól, mert nem tudtam, hogy most az-e a baja, hogy én gyakorlatlan vagyok (nem ez volt, így utólag visszanézve), ő nem nagyon keresett, csak elvétve, nem volt lelkes, és a végén benyögte, hogy "szüneteltessük". Én utána minden kapcsolatot megszakítottam vele. De ő újra feltűnt. Ezt játszottuk egy darabig. Egy évig ment a szenvedés részemről. Aztán újra feltűnt, és úgy nagyon lelkes volt, én naivan azt hittem, hogy talán rájött, mégis én kellek neki. Aha, persze.

... Mindegy, ez egy hosszú, leírva nem túl izgi sztori, nagy-nagy szenvedéssel. A mostani helyzet az, hogy én minden kapcsolatot megszakítottam vele, ő meg nagy néha jelentkezik, mintha nem értené, hogy nem akarok vele beszélni.

> Nagy csalódásként élted meg?

Igen. Azt hittem, belepusztulok, hogy az első szexuális élményemhez egy ekkora csalódás, szenvedés társult. De aztán valahogy mégis túléltem. :)