Hogyan lehet túltenni magam a párom halálán?

Én is a pszichológust tudnám csak javasolni.

Most sokan írtak,de majd ha máskor is kéne valaki,akkor nyugodtan írj.

Csak az idő segíthet és az elfoglaltság, meg társasági életet sem kell elhanyagolnod.

Én teljesen megértem a helyzeted, bár nekem a barátnőm halt meg lassan 3 éve. A barátnőm nem lett öngyilkos hanem autóbalesetet szenvedett, az orvosok már nem bírtak rajta segíteni pedig mindent megtettek érte, az apja ugyan túl élte de olyan szinten megsérült hogy a bal lábát le kellett vágni fél év után, a jobb az megvan neki de csak fel emelni tudja és ennyi. Az orvosok azon csodálkoznak hogy nem bénult le teljesen, meg az apjának a feje is sérült de az is nagyon beszélni csak szavakkal tud, az evés is irtó nehéz nála, csak a pépelt nagyon könnyen emészthető ételeket tudja megenni mert neki a gyomra is elég csúnyán megsérült.

Én a baleset után másnap tudtam meg mi történt a barátnőmmel. Én akkor olyan szinten leblokkoltam hogy amikor az anyukája elmondta hogy mit történt semmit nem mondtam csak annyit hogy "köszi, szia" (tegeződtünk egyébként) Utána anyámnak elmondtam mi történt de olyan fapofával meg nyugodt hanggal hogy ő el sem akarta hinni, én meg el sem hittem, annyira le voltam akkor blokkolva hogy egyszerűen nem tudtam mit érezzek, a legdurvább az volt hogy csak ültem, játszottam, régi képeinket nézegettem, de semmit érzés nem kapott el, órákig sokk hatása alatt voltam, fel sem fogtam mi történt. Aztán ugye sorba jöttek a telefonhívások meg a facebook üzenetek ahol részvéteket kívántak meg ugye a barátnői akikkel nagyon jóba volt velük beszélgettem sokat, egyik át is jött hozzám mondanom sem kell sírt a csaj amikor ajtót nyitottam neki és akkor nálam is teljesen eltört a mécses. A temetése az számomra is nagyon szörnyű volt. Az apja nem lehetett ott így én álltam az anyja meg az öccse mellett egymásba tartottuk a lelket, én ott szintén leblokkoltam megint. A halotti toron pedig a lány barátnőivel, barátaival külön vonultunk és ott emlékeztünk rá tovább, akkor én nem bírtam tartani magam sokan vigasztaltak engem, akkor autóval mentem oda, külön jöttek a szüleim is mert ők is ugye szerették a barátnőmet de a torra már nem jöttek el mert apámat nem engedték szabira így neki dolgoznia kellett menni, anyámnak is dolga volt így én kölcsön kértem tesóm autóját és azzal mentem volna haza de nem akartak elengedni a barátnőm szobájába meg nem akartam ott aludni így a legjobb barátnője hívott át magához éjszakára, aki 2 házzal alkot arrébb. Nagyon rendesek voltak, meg a szülei is, akkor felajánlották hogy maradjak ott hétvégére ha így látom jónak de csak egy éjszakára akartam maradni. A lány barátnőjével én is jóba voltam, nekem a mai napig a legjobb barátom a csaj szóval a viszonyunk nagyon jó.

Akkor az éjszakát kb végig pityeregtünk a csajjal, nagyon rossz volt, ezt senkinek nem kívánom hogy átélje!

Másnap ugye hazamentem, a csaj jött velem nehogy hülyeséget csináljak az autóval, persze nem állt szándékomban de ő biztosra akart menni, akkor ő maradt nálunk hétvégére, én örültem is neki mert így nem voltam legalább egyedül. Akkor ugye már jobb volt a helyzet valamivel, picit lekötöttük magunkat mindenfélével.

Én hétvége után rögtön mentem is dolgozni, pedig mondta a főnököm hogy nem muszáj bemennem mert akkor nem volt igazán munka meg sok pihenőm volt csúszóba amit ki akart adni már, de én nekem kellett az ottani társaság meg az elfoglaltság így mentem dolgozni és lekötöttem magam, elvoltam az ottaniakkal, direkt kértem őket hogy ha én nem hozom fel vagy nem látják rajtam hogy kezdem elveszíteni magam ne hozzák fel a témát és teljen minden úgy mint ahogyan szokott.

Ez így jó is volt akkor legalább nem kattogtam a dolgon és így legalább a 8 órám úgy telt el hogy viszonylag jól is éreztem magam. Meg a sok közös barátok meg a barátnőm barátnői is mind mellettem álltak, odafigyeltek rám, kerestek nekem hobbit, programokat szerveztek, tudták jól hogy nagyon nagyon szerettem azt a lányt, életem első komoly szerelme és első barátnőm is ő volt, így nekem ez 23 évesen egy borzalmas időszak volt. Közel másfél évembe került mire képes voltam tovább lépni és kezdett visszatérni a régi énem amikor újra a vidám, hülyéskedő énem visszatért sokak örömére. Ehhez rengeteg elfoglaltság kellett, hobbi, és amikor tehettem társaságba mentem emberek közé, élni az életem.

Rá 2 évvel később pontosabban 8 hónappal ezelőtt megismertem egy nálam 4 évvel idősebb nőt, aki számomra annyira szimpatikus lett hogy fülig szerelmes lettem belé.

Már fél éve vagyunk együtt, leginkább ő segített nekem igazán továbblépni. Azt ő is mondta nekem meg én is tudom hogy a volt barátnőmet mindig is szeretni fogom, de mivel ő már máshol van sajnos így meg kell barátkozzak a gondolattal hogy nincs többé és nem fog rám soha sem haragudni ha más nővel kötöm össze az életem.

Senkinek nem kívánom ezt az érzést.