Szerintetek gondot okoz a párkapcsolatban az, ha a lány nem túl beszédes?

Elsősorban férfiak válaszára volnék kíváncsi.

Kicsit hosszú lett,de nagyon fontosak lennének számomra a válaszok,kérlek csak normális véleményt írjatok,trollokra nem vagyok kíváncsi .

Mennyire fontos ez,kiábrándító,megunható esetleg épp ellenkezőleg?

A "nem túl beszédes"cím alatt nem azt értem, hogy nem lehet különböző témákról beszélgetni vele,hanem nem jár állandóan a szája, néha csak úgy hallgatna a másik mellkasán,némán ellenne és inkább átadja magát az érzésnek.Meggondolja kétszer mielőtt mond valamit,mert utálja ha kicsúszik valami kellemetlen,oda nem illő mondat,aztán a többiek azon szórakoznak.

Én ilyen lány lennék,és mostanában ahogy elkezdtem figyelni és analizálni a környezetemben levő legtöbb lányt, rájöttem mi van ha unalmas vagyok? Osztálytársaim közt van pár lány,akik állandóan beszélnek, akár hülyeség akár nem, valamin folyton csámcsognak,bepofáznak,akármiről van szó beleszólnak csak hogy mindenkivel kapcsolatba kerüljenek.Egyik pl a kiscicájáról beszélt fél órán át.

Én akárhogy is próbáltam nem tudok ilyen közvetlen lenni. Van pár barátom akikkel mindig van téma, velük nagyon jól elvagyok,de egy nagyobb társaságban ahol ilyen lányok vannak egyszerűen elveszettnek érzem magam,nem vagyok teljes,nem tudom magam adni.Így persze kis visszahúzódónak tűnök,aki nem nyilvánítja ki a véleményét.Ez persze nem így van,csak sokan nem is kíváncsiak rá a csendességem miatt.

Szóval az van,hogy a többiekhez viszonyítva nem beszélek sokat.A barátommal mindig próbálok felhozni valami témát,de sokszor van úgy,hogy inkább szívesen fekszem mellette és bámulom a csillagokat,fogom a kezét. Ilyen nagyobb és elvont témákat szoktunk boncolgatni,pl emberi kapcsolatok,érzések,pszichológia,csillagászat,mi miért és hogyan lett így,mi lesz a világgal,munkahelyekkel,jövőben stb.. ezek nagyon érdekelnek,és szeretek róluk beszélgetni, de pl semmiségek ritkán jutnak eszembe,hogy most arról dumáljunk valamit ha épp hallgatunk.

Ezek mellett sok mindent szeretek csinálni,szeretem a szépet,rajzolni és fényképezni,szeretek a természetben lenni, imádom a kutyám...de tény és való hogy nem vagyok nagy társasági ember,ahogy elnézem a kortársaimat nem igazán tudok velük azonosulni.

Ez mennyire baj egy párkapcsolatban?Az ilyet megunják hamar a fiúk/férfiak?Egyébként ez a 'csendesség'nem nyilvánul meg másban,szóval ettől függetlenül szeretek eljárni táncolni,ellazulni, akár buliba is menni tombolni,csak legyen velem valaki, ez persze nem ivászatot jelent, szexben sem vagyok prűd és az extrémebb helyzeteket is szeretem.

Mit gondoltok?17L