Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Homoszexualitás? Elmondani vagy sem? Egyszerre vagy külön-külön? (tini fiúk)
Én 18 éves leszek, az öcsém 15 éves múlt. Én már 12 éves korom óta sejtettem és 13 éves korom óta egyértelműen tudom, hogy a fiúkhoz vonzódom. Több futó (néhány hetes) kapcsolatom volt korábban. Most viszont már 1,5 éve stabil kapcsolatom van.
Az öcsém szintén már 13 éves kora óta tudja, hogy a saját neméhez vonzódik. Van egy fiú akivel október óta járnak.
A szüleinknek még ne mertük elmondani. (Bár elvileg nincs ellenszenv bennük a melegekkel szemben.
Szerintetek mondjuk el nekik? Hogyan mondjuk el? Jobb lenne egyszerre vagy inkább külön-külön?
Ti hogyan reagáltatok amikor a gyereketek ilyennel állt elétek?
Tapasztalatokat, tanácsokat előre is köszönöm ill. köszönjük.
A tegnapelőtti és a tegnapi beszélgetés után ma lesz egy családi jelleű ebéd, amelyre hivatalos az öcsém barátja és az én barátom is.
Ennek mind a ketten nagy reményekkel és örömmel megyünk elébe. Főleg az öcsém, mert az Ő barátját a szüleink még nem ismerik. (Max. 1-2 alkalommal a suliba láthatták.)
Először is jelzem, hogy én a Kérdező (szintén meleg) öccse vagyok!
A mai napon sor került egy családi ebédre, amelyre a barátom is hivatalos volt Ahogyan "előre" megbeszéltük valamivel előbb érkezett meg. Így a szüleimnek és a barátomnak volt módjuk az ebéd előtt egy kicsit beszélgetni. A beszélgetést követően, de még az ebéd előtt kicsivel anyuék félre hívtak. Annyit mondtak, hogy nagyon kedves, okos és tényleg látszik, hogy nem csak egyirányú kapcsolatról van szó. Áldásukat adták a kapcsolatunkra.
Végre NEM kell a szüleim előtt titkolnom, hogy meleg vagyok és azt sem, hogy barátom van.
Nagyon boldog vagyok, hogy elfogadják a kapcsolatomat! :)
folyt #42:
Sokáig féltem a szüleim előtt bevallani, hogy meleg vagyok. Ahányszor felmerült a kérdés a bátyám és én köztem annyiszor viszakoztam. Ő már egy ideje rám várt. Nem akart nekem szemvedést okozni azzal, hogy ő egyedül oda áll a szüleink elé és elmondja magáról, hogy meleg. Ugyanis tudta nagyon jól, hogy ha esetleg rosszul reagálnak a szüleink a hírre és esetleg őt elüldözik itthonról akkor én biztos nem merném elmondani Nekik, hogy én is az vagyok.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen megértő bátyám van és az elmúlt években ezen belül is főleg az elmúlt 0,5 évben így kitartott mellettem és titkolta a dolgot a szüleink előtt. Még inkább le a kalappal előtte, hogy amikor az elmúlt hét első felében a barátja itt volt nálunk a szüleink előtt visszafogta magát ill. rám is tekintettel volt.
A kérdéseteket, a válaszokat és a kommenteiteket végigolvasva:
Büszkék lehettek:
1. magatokra:
- hogy ilyen módon kiálltatok egymás mellett és támogattátok egymást;
- hogy elmertétek mondani a születieknek az igazságot;
2. szüleitekre:
- hogy ilyen jól fogadták
- hogy ilyen gyorsan felvállalták a találkozót a barátaitokkal
Sziasztok! Én nem élőben követtem figyelemmel az eseményeket, csak most találtam rá erre a topikra. Végigolvasva ezt az egész folyamatot bennem is felmerült a drukk, hogy összejöhessen. Kicsit ezt a helyzetet ahhoz tudnám hasonlítani az én szemszögemből nézve, mintha egy szappanoperát néznék, csak itt ti vagytok a főszereplők, és a fantáziám, valamint a kommentárfolyam révén előttem folyna ez az egész.
Egy biztos, így utólag, mikor még nem tudtam mi lesz a történet vége, én is szurkoltam nektek, és nagyon megkönnyebbítő öröm volt olvasni, hogy jól sült el a vallomás vége. És egyfelől egy pici sóvárgás is megjelent bennem, mert én is örültem volna ha ilyen testvéreim lehettek volna, mint amilyenek ti vagytok, valamint ennyire megértő és elfogadó, szerető szüleitek, mint amilyeneknek leírtátok. Biztos vagyok abban, hogy nektek sem volt éppen az élet "fenékig tejfel" (engedtessétek meg, fiúk, hogy így fogalmazzak :) ), biztos a ti családotokban is vannak hibák és problémák, de leginkább ez a testvéri szeretet, összetartás, és segítségnyújtás az, ami számomra a legmeghatóbb ebben a történetben.
Megvizsgáltam magamban ugyanezt a helyzetet, apai szemszögből is. Én elfogadnám. Nekem fontosabb, hogy őszinték legyenek a fiaim, a gyermekeim hozzám, akkor is, ha esetleg kisunokákat szerettem volna tőlük. Lehet, ez egyfajta saját önzés lenne valahol, de látván, hogy a fiaim egymást a legkomolyabb problémáikban főként segítő, szerető testvérek, és férfiként kiállnak magukért és egymásért, ott már tudnám, hogy "jó munkát végeztünk". lehet fájna a dolog, de büszke lennék rátok, mert ahol erős vár a szeretet, az egy olyan hely, ahová jó menni, amiben jó élni, és ez kompenzálna. :)
A többiekkel karöltve együtt örülök veletek, megtiszteltetés volt olvasni ezt a történetet, ahol a kommentelőket is dicséret illeti, amilyen segítőkészséggel, empátiával és támogatással kezelték a ti helyzeteteket. Példaértékű összefogásról szóló topikot olvastam ma este, megtiszteltetés volt - noha utólag is, de - végigkövetni az eseményeket, szurkolni nektek, és olvasni a végül pozitív fejleményeket! :D
Minden jót, és sok boldogságot kívánok nektek, "Vérbéli Tesók"! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!