Igaza van? Vajon tenyleg ennyire szamit ez?

Mar kislanykent mindig en voltam a "vadoc", aki ha fel is oltozott szepen, kb 5 percig tartott osszekoszolni, mert surgosen fara kellett masznom vagy megsimogatnom egy kobor kutyat. Nagymamam folyton zsortolodott, hogy "egy no nem jarhat igy", "legyel egy kicsit igenyes". es persze vegyek peldat a hugaimrol Hozzateszem, mindig apolt voltam, furdest, szortelenitest, dezodort stb nem hanyagolom. Most allatokkal dolgozom, igy hetkoznap nem igazan vagyok csinos. Viszont a munkahelyemrol ismerkedem egy fiuval. Nagymamamnak meseltem rola, nagyon orult, de aztan megkerdezte, hogy vajon csinos vagyok-e mindig? Mondtam, hogy nem, mert nem olyan a munkam, hogy csinos lehetek mindig. Erre elkomorult es idegesen kerdezte, hogy akkor nem is tudsz elotte csinosan megjelenni? De igen, mert ha elmegyunk valahova, akkor nyilvan feloltozom alkalomhoz illoen. Es a fiu eszreveszi? Nem, a fiut szerintem teljesen hidegen hagyja az oltozkodesem. Na ekkor tort ki a botrany, hogy el fog hagyni egy csinosabbert, egyaltalan honnan tudom, hogy tetszem neki stb. Ha nem mondja, nem dicser magatol, legalabb kerdezzek ra. Szerintem viszont baromi megalazo lenne rakerdezni, nem hisznem, hogy a parom dicsereteitol kene fuggjon az onbizalmam. Mellesleg ha csinosabb kene neki, barmikor talalna helyettem mast, mert ugy nez ki, mint egy filmsztar, valamiert megis engem valasztott. Szerintetek tenyleg ennyire fontos, hogy mindig a legjobb formamat mutassam elotte es elhagy, ha nem en vagyok a legcsinosabb?

22/L