Amíg nem lehet az enyém, borzasztóan akarom, ha megkapom, vége, nem érdekel. Miért?

Lehet, hogy csak fiatal vagy és hiába vágysz egy tartós kapcsolatra azért az is fontos, hogy szabad legyél. Az emberek érzései sokszor ellentétesek. Sőt. Szentül hiszik, hogy valamit nagyon akarnak, valamit nagyon csinálnának és aztán mégsem. Én pl. rengeteg félét tanultam és szinte semmit nem használok a tanfolyamaimból. Fellelkesedtem, úgy éreztem ez az én világom és aztán valahogy mégis elült a dolog. Amolyan tűzoltó típus vagyok, vagyis akkor dolgozom legjobban ha gond van. Olyankor nyugodt vagyok, higgadt és azt hittem ez az alap természetem.. így elmentem masszőr tanfolyamra, de egyszerűen nem bírtam. Vágytam valamire amilyen esetenként igen, de összességében nem vagyok.

Lehet, nálad is hasonló dolog van. Olyanokkal ismerkedsz akik valamiért érdekesek, izgalmasak számodra, de valahogy mégsem tudod elképzelni, hogy ő legyen a hosszú távú. Ez 19 évesen nem baj. Majd ha jön az "igazi" akkor tudod, hogy ő az.

Figyeld meg, hogy mikor van az a pillanat amikor fordul benned a dolog a párkapcsolatban. Nézzd vissza kit miért nem akartál és lehet, rájössz miért van ez az egész.

Szerintem nem akkora baj, hogy "kóros" legyen vagy örök életedre így maradjon. Ugyanakkor mivel Téged zavar ezért érdemes foglalkozni vele. Senki sem szeret ellentétes dolgok között őrlődni. Ha tudsz menj családállításra, NLP-re, esetleg önismereti vagy nőiességről szóló tanfolyamra, olvass sokat párkapcsolat témában (nem a bulvárokat).

Kérdező csajszi! Változtál valamit? :)

Én is így vagyok vele..

Teljesen érdektelenné vállnak amint viszonozzák a közeledést..

A kérdésed óta eltelt majdnem 10 év, kíváncsi vagyok, hogy változtt-e valami a hozzáállásodban!