Mi tegyek? Nem bírnám ki, ha megint elutasítanának.

Sziasztok!

18 éves lány vagyok, elég összetett a sztori.

15 évesen voltam először szerelmes egy osztálytársamba, de neki akkor volt barátnője. Sokáig nem mertem felé közeledni. Folyton rá vágytam, sokszor sírtam, mindig a fejemben járt. Amikor a "barátnőimnek" elmondtam, kinevettek, és rögtön mondták, hogy felejtsem el őt, semmi esélyem nála, hisz a barátnője sokkal szebb, okosabb... 2-3 hónappal később mégis odamentem a sráchoz, akivel egyébként elég sokat beszéltünk akkoribban, és mintha éreztem volna, hogy én se vagyok neki közömbös. Amikor elmondtam neki, mit érzek iránta... sajnált. Azt hiszem ennyi. Furcsa volt, mintha szeretne mondani valamit, de csak annyit mondott végül: "Sajnálom, nem tudok..." Akkor beszéltem vele utoljára. Aznap, amikor hazamentem, öngyilkos akartam lenni. Bevettem egy nagy adag gyógyszert, rá piát, és vártam. A kórházban ébredtem.

Most, 3 évvel később, új suliba, új megyében vagyok. A történet ugyanaz: a lány szerelmes a fiúba, aki foglalt. Csak barátok.... Nem bírom tovább, nem bírnék ki még egy elutasítást. Minden nap látom, beszélek vele, mosolygok, de valójában sírni volna kedvem. Most is érzek egy kis szikrát kettőnk között, de mégse.

Van valami tanács, biztatás, tipp?

Nem akarok butaságot tenni, márpedig ilyenkor nem vagyok ura a tetteimnek. :S