Legszívesebben kifutnék a világból, annyira szégyellem magam, mit tegyek?

Próbálom legegyszerűbben leirni a történetet :

17 éves vagyok, van egy barátom aki 18. Nemrég (2hete) szakított a barátnőjével, majdnem két évig voltak együtt. Azért szakitottak mert távkapcsi volt, és az utobbi időben nem is találkoztak, röviden ezèrt. Nagyon kiakadt a fiú, egy hétig tiszta depi volt, és rossz volt nézni, ahogy szenved, ezért hétvégén elcibáltam bulizni, egy nagyobb baráti társasággal karöltve. A tervem bejött, kikapcsolódott, és jobban érezte magát, csak aztán kicsit félresikerültek a dolgok. Túl sokat ittunk, ő tulságosan felejteni akart, én meg nem akartam hogy szomorú legyen, és...hát megtörtént az, aminek nem kellett volna..

Valahogy hozzánk keveredtünk, és ott ébredtünk reggel, én ennyire kínosan még sosem éreztem magam, el tudtam volna sirni magam a szégyentől, a srác is ki volt bukva, ő azt mondta, nem én vagyok a hibás hanem ő, de azóta nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, nem akartam, hogy velem vigasztalódjon, ráadásul a sulinkban mindketten a "népszerű-rèteg" közé tartozunk, szóval már a fél suli pletykál arról az estéről, én alig merek kimozdulni a teremből, nem akarok vele találkozni, nem bírok se rá, se tükörbe nézni....

Nem tudom, mit tegyek, hogy ezek után hogy álljak hozzá, meg magamhoz, nagyon jó barátom, nem akarom elveszíteni, de ezek után már semmi sem lesz a régi...segítsetek, lécci.