Ilyenkor normális vagyok? Kételkedem már benne.

23 éves nő vagyok. Volt egy 6 éves kapcsolatom, aminek nagyon csúnya vége lett. (megcsalás, hazudozás és társai). Nem akartam szerelembe esni újra, egy éjszakásokba menekültem. 3 hónapja vagyok újra kapcsolatban és rájöttem, hogy a 6 éves kapcsolatom a béka feneke alatt volt ehhez képest, pedig ez még friss bár mégis olyan, mintha már régebbről ismernénk egymást.Egyszerűen fáj a szerelmem iránta. Lehet hülyén hangzik, de másképp nem tudom kifejezni. A barátom, szeretőm, kedvesem, apám, bizalmasom ez a férfi. Annyira szeretem, hogy már büntetni kéne. Ő is ugyanígy van ezzel, nagyon sokáig kapart értem. Olyan hihetetlen és félelmetes is. Ha elválunk rögtön hiányzik, fájdalmasan. Néha úgy érzem, hogy nem tudom Őt úgy megölelni, hogy kijöjjön belőlem a szeretet, legszívesebben belebújnék. Folyton csak szeretkeznénk, már egy csóktól is feláll neki...Úgy érzem magam, mint egy idióta tini és félek, hogy ez hatással lesz a teljesítményemre is (államvizsga). Plusz a barátnőmnek sem akarok mindig áradozni, mert szerintem fejbe lőné magát szingliként, szóval próbálok nem erről beszélni, nehogy emiatt megharagudjon. Nem akarok nyáladzani, sosem voltam az a tipus, de mégis most annak érzem magam. Tudom, hogy csitulni fog ez valamikor, de mégis mit tegyek, hogy a földön járjak? Állandóan rá gondolok és a szexre, na meg arra, hogy belsőleg is megfelel az elvárásaimnak,pedig elég magas a léc. Láttam a hibáit, a "rossz" természetét. Szeretném, ha ő lenne a társam még hosszú évekig, el tudom vele képzelni a jövőt és Ő is velem tervez, talán még többet, mint én. Mindezt 3 hónap után. Teljesen becsavarodtam? Próbálom az eszemet használni és arra gondolni, hogy ez is véget érhet, hisz még éveket sem éltünk meg együtt, de mégis azt súgja valami belső hang, hogy Ő az igazi és teljesen más, mint a korabeli férfiak. Valaki csapjon fejbe vagy nem tudom mit kellene tennem, hogy felnőtt nőként viselkedjek?