Anyós jelölt probléma és társadalmi különbségek?!

Ne költözz hozzá, sőt inkább vedd rá a párod, hogy szakítsa meg a kapcsolatot a szüleivel és az egész családjával.

Ha ez nem fog megtörténni esélyes hogy te gőzölsz be 3-5-10 év múlva és emiatt fogod őt otthagyni.

A párod fogja magát, és függetlenedjen a szüleitől. Van keresete, szóval menjen inkább albérletbe. A fizetését szépen utaltassa a saját számlájára, és onnan rendezze az elmaradt dolgait, a saját életét. 29 évesen már nem kell függeni a szülőktől.

Én 25 leszek, és már hosszú ideje nem élek otthon. Pont azért, mert a saját életem akartam élni, amikor nem szabja meg senki hogy mikor mit csinálok, vagy a pénzem mire költöm, ami mellesleg az én keresetem.

Ha úgy van, próbáljátok ki azt hogy ő külön megy, és ha úgy jobban működik a kapcsolatotok, nem szólnak bele a szülők utána semmibe, akkor lehet érdemes közös jövőt tervezni, hosszú távon, akár össze is költözni. Ha így sem tudtok zöld ágra vergődni, akkor jobb ha szétmentek, és mindenki keres magához illő párt.

Remélem tudtam segíteni! Mihamarabbi gyors megoldást kívánok! :)

Velem ugyanez a helyzet volt pár éve. A családja szegény volt (amivel nekem semmi bajom nem volt!) de ők tehettek róla. A lakásuk az egy szemétdomb volt, egyszerűen a hányinger kerülgetett folyton, amikor ott voltam, alig bírtam leerőltetni pár falatot. Furák voltak nagyon, furán gondolkodtak, nem igazán érdekelte őket semmi. Az én családom se gazdag, de mindenki rendes, dolgos ember, a ház kicsi, de mindig tiszta, rendezett.

Ahogy teltek az évek, páromban is kezdtem meglátni azokat a dolgokat, amik annyira idegesítettek a családjában. Először is nem akart elköltözni, hiába kértem. Aztán nem állt ki mellettem az ilyen vitákban, hogy kell-e kitakarítani legalább egyszer egy évben a házban, mit jelent, amikor valaki hasznosan tölti az idejét, stb... Szóval nem tudtam felnyitni a szemét, és rájöttem, hogy sajnos ő abban nevelkedett fel, én meg hálaIstennek nem. Így aztán beláttuk, hogy jobb lesz külön utakon. Azóta van más, akit nem kell noszogatni, hogy szakadjon le az anyukájáról, és nagyon aranyos, szerethető, szorgalmas családja van. Sokkal-sokkal könnyebb így, pedig ők talán még szegényebbek. Ezt nem elrettentésként írtam, csak hogy picit hátha hasonlít az eset, és tudsz belőle tanulni. :)

Kérdező, gondolom nem akarnál egy 13 éves kisfiúval együtt lenni... mert a barátod jelenleg kb ezen a szinten van.

Ha magától eldönti hogy megpróbál mégis inkább felnőni, szembeszállni a patológiás szüleivel, akkor van közös jövőtök. De ha saját erőből nem képes erre, akkor ne várj tőle más területen sem felelős döntéseket... szomorú, de ez van.