Mit ronthatok el, hogy mindenki kilép az életemből mindenféle magyarázat és előzmény nélkül?

Évek óta folyamatosan csak csalódok a férfiakban. Vagy olyan fura fazonok találnak meg, akikről egy átlagember azt hinné, hogy ilyen nem létezik csak egy élénk fantáziájú ember képzeletében, vagy ha elsőre normális, akihez még vonzódok is, rövid idő után nem keres többet. Minden jól alakul, már azt hiszem együtt vagyunk, amikor nem jelentkezik többet. Ha esetleg rákérdezek, hogy mi történt (akár telefonon, akár fb-on teszem azt), nem érkezik válasz, és nem hallok róla többet. Nagyon őrjítő! Ha megtetszik valaki, már félek, szinte várom, hogy mikor történik meg újra. Nem vagyok ronda, edzek, jó alakom van, intelligens nő vagyok, akivel lehet beszélgetni, viccelődni, van humorom, főzök, mosok, takarítok, vannak ambícióim, terveim, nem tudnám elviselni, ha kitartott nő lennék, szóval nem gondolnám, hogy egy szerencsétlen vagyok. A barátaim azt mondják, ha nem ismernének, azt hinnék ezeket csak kitalálom, mert a "szerelmi" életem tényleg olyan, mint egy eltúlzott amerikai vígjáték. Már a fiú haverjaimmal is beszélgettem erről, ők sem tudnak magyarázatot adni, merthogy szerintük én vagyok az "álombarátnő" (hogy az ő szavaikkal éljek), akire sok fiú vágyik, és még a szüleinek is szívesen bemutatna. Az tény, hogy nem vagyok az a tipikus, sablonos "mai lány". Ezalatt értsd azt, hogy nem vagyok egy pénzéhes liba, akinek a BMW slusszkulcsra nyílik a combja, nem szolizok, nincs póthajam, műszempillám, műmellem, kacsaszájam, se műkörmöm, de természetesen nekem is nagyon fontos a külső, sokat törődöm vele, ha csak a szomszéd kisboltba megyek is feldobok legalább egy kis szempillaspirált, megigazítom a hajam, fontos az öltözködés, a divat, de nem aggatok magamra mindent, ami trendi, ha egyszer nem áll jól, vagy nem érzem magaménak. Nem vagyok olyan szép, mint egy szépségkirálynő, vagy mint a népszerű apuci kicsilányai az Instagramon, de olyan csúnya sem, hogy mindig így járjak a férfiakkal. Mintha viccet csinálna belőlem valaki. Sokszor volt olyan, hogy megbeszéltem valakivel, hogy találkozunk (persze ő hívott el), aztán előtte amikor írtam neki, hogy akkor áll-e még, nem kaptam semmi választ... Tőlem sokkal idegesítőbb és kevésbé szép lányoknak is megadatik a szerelem, nekem miért nem? Lehet, hogy azért lépnek le, mert érzik rajtam az elkeseredést már? De akivel csak facebookon beszéltem még, soha nem látott, miért nem jön el a randira, ha egyszer ő hívott el és ő kezdeményezte az egészet? Vagy lehet, hogy nagyon látszik, hogy nem maradt már semmi önbizalmam? De hogy is lenne, ha egyszer az élet azt mutatja, hogy senkinek nem vagyok elég jó, és senkitől nem kapok esélyt? Nem hiszek az ilyesmiben, nagyon racionális vagyok, de már arra is gondoltam elkeseredésemben, hogy megátkozott valaki...