Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek édesanyámnak van igaza, vagy nekem?
Egy két hónapos távkapcsolatom volt. Karácsony előtt lett vége. Úgy vettem észre, hogy édesanyámnak nemigazán szimpatikusa a párom. Ő szakított velem, mert nem bírta a távolságot (ennek ellenére még mindíg szerelmes belém. ez fordítva is igaz). Szóval hogy a lényegre térjek, a szakítás neten keresztül történt, eléggé megviselt. Karácsonykor írt a srác, nagyon kedves volt és azóta is beszélünk. Szakítás előtt úgy volt, hogy ő nálunk karacsonyozik, én meg náluk szilveszterezem. Tegnap azt írta, hogy szilveszterezhetnénk együtt, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ez náluk lenne és én azt mondtam, hogy szeretnék vele szilveszterezni. De édesanyám nem nagyon támogatta az ötletet. Ma le akartam zárni a vitát anyukám és köztem és az lett avége, hogy rámordított, hogy akkor holnap odaadja pénzt, mert úgyis föl fogok szállni arra a ... vonatra. Még régebben kaptam étkezési utalványt és azt akartam vele elcserélni pénzre, hogy majd abból veszem a vonatjegyet.
Én úgy gondolom, hogy tiszteletben kéne tartania a döntésem. Nagyon húz a szívem a fiúhoz és bárhogy is döntünk a kapcsolatunk felől nem szeretnénk haragban elválni. Tudom, hogy csak nekem akar jót, de ha nem engedne el, akkor szerintem átaludnám a szilvesztert és suli első napján jönnék ki a szobámból. Nem lázadásból, csak nagyon fájna, hogy nem mehettem.
Egyébként soha nem csináltam olyat, hogy tiltás ellenére mégis elmennék és általában nagyon jól kijövünk egymással. Még soha nem vesztem vele össze annyira, hogy ordítson.
Ti mit gondoltok? Mit tennétek a helyemben?
16/l
Gondoltam írok pár sort, hogy mik történtek:) Végül édesanyámmal higgadtan megbeszéltük a dolgokat. Elengedett. Nagyon jól éreztem magam, megbeszéltünk mindent és arra jutottunk, hogy barátok maradunk. Mindekinek jobb lesz így. Meg valójában minden nap beszélünk és néha találkozni is fogunk. Megbeszéltük, hogy miután leérettségizem és egyikünknek sem lesz senkije és még szeretnénk, talán újrakezdhetnénk. De addig nem várhatunk egymásra, hiszen pont abban a korban vagyunk, amikor élvezni kell az életet és így, hogy három hetente találkozunk, nagyon szenvedős a dolog:/ Természetesen, ha akkor valamelyikünknek lesz egy másik párja, nem fogjuk tönkretenni a kapcsolatát. Akkor barátok maradunk.
Valójában ennyi történt. Úgy érzem, lassan el tudom engedni lelkileg ezt a kapcsolatot, csak kell még egy kis idő. Boldog vagyok, hogy Ő volt nekem és boldogok voltunk együtt. Sajnálom, hogy vége lett, de biztos okkal történt, így kellett lennie. Majd idővel lesz más:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!