Lányok, ti elmondanátok a barátotoknak, hogy megcsaltátok annak ellenére, hogy folytatni szeretnétek?

24 éves vagyok. Inkább pont, hogy tiniként ítéltem el ennyire ezeket a dolgokat. Nagyon feketén-fehéren láttam a világot akkoriban, és elítéltem mindenkit, aki csak kicsit is megbotlott. Mostanra már felnőttem, éltem, rájöttem hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. Nem mondtam, hogy dícséretes dolog amit tettem és hogy igen, így kell csinálni. Sem azt, hogy ne lett volna baj. Szimplán kezdem a dolgokat átértékelni. A megcsalás azért történt, mert már hónapok óta nem foglalkoztunk úgy igazán egymással a barátommal, eltávolodtunk, mindenki másra koncentrált. Ő sokszor bunkó volt velem, amin én megsértődtem és nem voltam hajlandó megbeszélni vele semmi. Ergo közösen juttattuk el odáig a kapcsolatunkat, hogy összekeverjek mással. A felelősség nyílván az enyém, de közel sem jelentett nekem valami hatalmas lelki törést. Rájöttem, hogy kedvességre, figyelemre vágytam, ezért kellett a másik férfi. Utána már tisztábban láttam a dolgokat, és tudtam, hogy ha meg akarom menteni a kapcsolatunkat akkor beszélnem kell vele erről. De ha elmondtam volna a szexet is, őt bántom csak meg. Ebben az esetben a megcsalás, csak mint tünet volt jelen, nem a férfi személye érdekelt, nem is a szex vele, szimplán a törődés.

Ha valaki már más személyére vágyik, és rendszeresen ágyba bújik vele, ott már nagyobb gondok vannak, ott elmúlt a szeretet a két fél között.

Ezek tények.

Mégegyszer mondom, hibáztam, nem volt szép, de az én hibámat eszem ágában sem volt rátestálni a barátomra.

Nem a rólam alkotott véleményre voltam kiváncsi egy kis szelet alapján amit elmeséltem, hanem arra, hogy ki mit tenne/tett ilyen helyzetben. :)