Mennyire jelent nehézséget egy párkapcsolatban, ha az egyik fél már régóta dolgozik, a másik viszont még nagyban gyűri az egyetemi éveit?

Semmi extra gondot nem jelentett soha. Rólam tudni kell, hogy mindig a nálam fiatalabb lányok érdekeltek és 25 éves korom óta 3 tartós barátnőm volt, akik egyetemisták voltak.

Valahol még jól is esik, hogy gondoskodhatok a lányokról, miközben ők elvannak a suliban. Most 31 éves vagyok és a 22 éves barátnőm szintén egyetemista. Nincs vele semmi bajom és nem hiszem hogy ez sokban befolyásolná a kapcsolatunkat. Én munkába járok, ő meg órákra, amikor vannak neki.

Szeretném ha ő lenne a gyerekeim anyja és így is viszonyulunk kb. egymáshoz. Nem tudom konkrétan mire gondoltál, lehet hogy pontosítanod kellene a kérdést.

Az exemmel így voltunk. Összeköltöztünk, nagyon sokáig nem volt belőle probléma. Úgy tanultam, hogy jó ösztöndíjam legyen, így valamennyit én is bele tudtam adni a háztartásba. Ő amúgyis albérletben élt, egy pici lakásban, így azt mondta neki mindegy, hogy én is ott lakok-e a bérleti díjat így is úgyis ki kell fizetnie, a rezsiben meg nem számít annyit.

Az utolsó fillérig beletettem minden ösztöndíjamat/bevételemet abba a kapcsolatba. Többnyire csak én jártam bevásárolni, én főztem, én vezettem a háztartást. Ő ezt nem látta. Egy komolyabb veszekedésünknél a képembe vágta, hogy fogjam be a számat, amíg ő tart el. Ez mérhetetlenül sértette az önbecsülésemet, hiszen pont nem azért tanulok ennyit, hogy nőként valaha is ilyen mondatot vághassanak a fejemhez. Amellett, hogy nagyon rosszul esett én a képébe olvastam mennyi minden nem lenne itt meg (pl. lakberendezési dolgok, háztartási gépek, konyhai felszerelések, a mindennapi vacsora, stb.), ha én nem lennék itt és nekem SOHA ne mondjon ilyet, amikor előre megbeszéltük hogy fognak alakulni az anyagiak. Bár vele éltem, ő soha nem adott a kezembe egy forintot sem, hogy nesze, ezt költsem magamra, nem is igényeltem, így baromi erős túlzásnak tartottam a kijelentését. Tényleg megalázva éreztem magam és ugyan észhez tért, amikor beolvastam neki és körbemutogattam a lakáson miket vettem meg ide én, bocsánatot kért, de igazán sosem tudtam lenyelni. A végén pedig elhidegültünk egymástól és szakítottunk. Nem feltétlenül emiatt, de ez egy nagy törés volt akkor a kapcsolatunkban, az biztos.