Egy párkapcsolatban milyen hamar alakul (t) ki bennetek szerelem a másik fél iránt?

Amikor megismerkedtünk már akkor éreztem valamit a srác iránt, mert igaz előtte is sokat láttuk egymást mert egy munkahelyünk van és köszönő viszonyban voltunk, aztán egyszer hozott össze minket az élet azzal hogy 1 műszak erejére közös munkát kaptunk mert a párom ugye járt be képzésre is munka után hogy az én munkaköröm is végezhesse, ugye gyakorlaton nem velem volt, de amint meglett a vizsgája időnként befogták plusz munkákra gyakorlás céljából helyettesnek ameddig nem lesz üresedés mellette végezhette a saját dolgát is persze plusz pénzért és egyszer a társamat helyettesítette pár órára és mivel szinte nem volt semmi dolgunk így elkezdtünk beszélgetni, ismerkedni. Nekem már akkor szimpatikus volt amikor még csak köszönő viszonyban voltunk, mert hihetetlen kedves, aranyos, mosolygós srácként tudtam elkönyvelni független attól hogy az ő kollégái furcsának állították be mert csendes visszahúzódó típus volt, amit én is észrevettem de ha összebarátkozik vele az ember hamar megtud nyílni.

Aztán egyre többet beszélgettünk szünetekbe is kerestük folyton egymást, aztán egyszer munka után összefutottunk ami ritka mert máshol van az öltözőnk meg én más helyen hagyom el a munkahelyem mert bejárós vagyok és ott van a buszmegálló is, de egyszer dolgom volt a városban így a párommal futottunk össze kifele menet és felajánlotta hogy elkísér engem mert neki is arra volt dolga, amikor végeztünk nekem volt 1 órám még a buszig így beültünk egyet kávézni és jókat dumáltunk. Utána jött az első igazi randink amin nagyon jól éreztük magunkat, és én már akkor éreztem hogy kezdek szerelmes lenni belé. A második randinkon már a barátom is egyre komolyabban mutatta ki az érzéseit és akkor már én is úgy voltam vele hogy ha itt az idő akkor engedem neki a csókot, ami végül meg is történt. Leginkább én kezdeményeztem mert a barátom félénk típus de én nem akartam rá várni így végül én csókoltam meg először. Utána meg már történt minden úgy aminek történnie kellett, egyre több találkozások, órákig chatelünk még a mai napig is ha nem futunk össze. És már fél éve hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást.

Eleinte zavart minket a korkülönbség mert a barátom csak 22 éves én meg 28 éves vagyok lassan 29 és picit kellemetlennek éreztük magunkat emiatt főleg hogy mit szól hozzá a környezetünk, család, barátok, kollégák, de mindenki elfogadott minket, senki nem tett megjegyzéseket, és ennek örülünk a leginkább, így még emiatt sem érzünk kellemetlenséget :)

Életemben 1x lettem szerelmes, 24 évesen, és ez azóta is tart. (4 éve)

Elég volt hozzá 18 nap netes ismerkedés, és 1 12 órás maratoni első randi:) teljesen belezúgtam a férfiba, aki azóta már a férjem:)

Előtte is voltak kapcsolataim, de nem tudtam többet érezni annál hogy kedvelem az adott pasit....szerelmet sose éreztem ezelőtt. Azt hiszem nekem a szerelemhez az is kellett hogy az illető lelki társ legyen.:)

utolsó vagyok. A férjem fiatalabb nálam:) ő 22 volt amikor házasodtunk, én 25. Mindenki elfogadott minket. Az ő, és az én környezetemben is van olyan akinek van, vagy volt fiatalabb pasija:)

De ha nem fogadtak volna el, az sem zavart volna minket.