Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A srác úgy szakított velem, mintha a Mikroszkóp Színpadon lennénk. Szerintetek mire lehet itt még számítani?
Pedig nem vagyunk már gyerekek; ő 36, én 40. Életem legboldogabb és legnyugodtabb (értsd: nem "agyalós") párkapcsolatában teljesen biztos voltam abban, hogy együtt maradunk, mert nagyon szeretett és ezt nemcsak mondta, éreztette is folyamatosan, sokféleképpen. Keresett, sokat, sokszor, eleget... Meglepett, tisztelt, elismert, segített, és nagyon sokszor megállapítottuk, hogy különleges ajándékot kaptunk... egy nagy szerelmet, ami keveseknek adatik meg. Leépítette időnként még a haverokat is, csak, hogy velem lehessen... Képes volt 60 perces testmasszázsban részesíteni, kérés nélkül, vagy - szintén saját ötlettől vezérelve - kamillával egész este lelkesen borogatni a lézeres szőrtelenítés után teljesen kipattogzott lábamat... :) Romantikus, kissé sértődékeny férfimivoltát gondosan szeretve nagyon vigyáztam én is őrá... Közös jövőt terveztünk, nagy dolgokra készültünk. Egy kis probléma azért volt az én szemszögemből nézve, mert az ágyban nem kényeztetett túl sokat - mondhatni, nagyon-nagyon keveset foglalkozott velem, míg én minden kívánságát örömmel teljesítettem. De ezen nem problémáztam túl sokat, mert ez a képesség-készség is fejleszthető, és én igazából néma leány voltam, akinek párja sem érti a szavát - nem beszéltem neki a dologról - ezidáig...
Nagyon sokat cseteltünk, jól ment nekünk ez a dolog, és karácsony előtt egy héttel feldobott egy labdát a hálószobával kapcsolatban, ami nekem kapóra jött, és leütöttem... Finoman leírtam, hogy kissé mellőzve érzem magam az ágyban... mert ott inkább róla szólnak a dolgok. Teljesen kiakadt és megsértődött, közölte, hogy megríkattam... Hiába mentegettem a helyzetet, hogy nagyon szeretem, ő nekem a legfontosabb dolog a világon... Rögtön kilépett és elköszönt. Másnap de. írtam neki egy szép szerelmes üzenetet, és, hogy szóban szeretném ezt megbeszélni vele. Válasz: megbeszéljük, puszi. Megnyugodtam. Estig. Munka után azonnal jött a szakítólevél.... K. O.
Benne állt, hogy a kapcsolatunk ezek szerint hazugságra épült (soha nem színleltem az ágyban, ha kérdezte, mondtam, h nekem nem volt jó), a férfiúi büszkeségét teljesen összetörtem és ezt nem tudom már neki visszaadni soha többé, a folytatás már nem lenne olyan, mint azelőtt. Tartsam tiszteletben, hogy nem akar látni sem és beszélni sem velem.... A párom, akinek én voltam a nagy szerelme... Állítólag.... Három napig bírtam, aztán megírtam a világirodalom legszebb engesztelő szerelmes levelét Tatjána után - mivel hívni nem mertem, és írásban jobban össze tudtam szedni az érveimet és érzelmeimet. Nincs válasz. Két nap múlva elküldtem neki az egyik legszebb dalt a megbocsájtásról (ajánlom: Ho'oponopono - Aman Ryusuke Seto) - semmi reakció. A karácsonyi ajándékát a gravírozott övcsattal már nem adtam át...
Rájöttem, hogy a hazugság odaát van: ő volt, aki hamis érzelmekből lufit fújt körém... Ilyet nem csinálunk azzal a nővel, akit "egész életünkben vártunk"... Vagy igen...? Mekkora magasságokba nőhet egy (sértődős) férfi egója?
Na de mindig mindenki arról pakol ,h az a normális kapcsolat ahol mindig mindent megtudnak beszélni tabuk nélkül a felek.
Sőt ki is emelik ,h a szexuális része nagyon fontos ha valami nem megy akkor nyugodtan említsük meg a partnerünknek ,h tudjunk rajta változtatni ,h ne másnál találja meg a megoldást az érintett fél.
Azért mert te valamit finoman felhoztál neki ,h ezen meg azon esetleg változtathatni ettől még semmi oka nem volt eldobni magától.
Egyszerűen nem szeretett ennyi ő most ébredt rá erre.
Szia!
Az Én véleményem: Értelmes Nő létedre ne alacsonyítsd le önmagad annyira, hogy te tepersz utána.
Ha szeret, akkor rájön, hogy egy egoista majom volt..
Ha nem fog keresni, akkor Ő sajnos egy ilyen ember..és egyedül fog maradni.
Te pedig értelmes vagy, szerethető..majd más jobban megbecsül!
24/L
13 nak igaza van.
Nem érdemli meg azt a mérhetetlen szeretetet amit te sugárzol.
"az ágyban nem kényeztetett túl sokat - mondhatni, nagyon-nagyon keveset foglalkozott velem, míg én minden kívánságát örömmel teljesítettem. De ezen nem problémáztam túl sokat, mert ez a képesség-készség is fejleszthető, és én igazából néma leány voltam, akinek párja sem érti a szavát - nem beszéltem neki a dologról - ezidáig..."
Szerintem más dolog a másik iránti figyelmesség, odaadás és a szándék, hogy neki is minél örömtelibb legyen a szex, és más dolog a "képesség-készség" ilyen téren, amiről te írsz. Akármelyikkel volt a gond, gondolom, te is tudod, hogy érdemes lett volna őszintének lenned vele ezzel kapcsolatban már jóval korábban, és kedvesen, tapintatosan kommunikálni vele a saját vágyaidról, vagy finoman éreztetni vele, ha ő nem volt veled elég figyelmes ilyen téren.
Nyilván érdemes lenne tudni, hogy szó szerint mit is írtál neki, amit utólag úgy fogalmazol meg, hogy 'finoman leírtam, hogy kissé mellőzve érzem magam az ágyban... mert ott inkább róla szólnak a dolgok'.
Másrészt szerintem ha az ember ilyet szeretne a párjával megbeszélni, akkor annak sokkal jobb módja személyesen szóbahozni a kérdést egy arra megfelelő pillanatban, mert még úgy is elég kényes ügy, és nagyon ügyesnek és tapintatosnak kell lenni ahhoz, hogy ne az önérzetét bántó kritikának vegye.
Nekem ilyen szempontból nagyon szerencsém van a Párommal is, meg az volt a két előző szerelmemmel is, de ha valaha ilyen helyzetben lennék, akkor ahelyett, hogy - akármilyen finoman is - arra utalnék, hogy "az ágyban inkább róla szólnak a dolgok", kritika helyett elmondanám, hogy mi az, amit szeretek benne és vele az ágyban, aztán elmondanám, hogy még mire vágynék a tökéletes teljességhez, és hogy tudna még több örömet szerezni nekem.
Mielőtt féleértenéd, ezzel egy pillanatig sem akarom az ő viselkedését védeni vagy mentegetni. Egyrészt jó esetben egy férfi magától is figyel arra, hogy a szeretkezés a másiknak is ugyanolyan jó legyen mint neki, ha nem 100 %-ig biztos benne, hogy minden jó úgy, ahogy csinálja, akkor kérdez, kommunikál, másrészt egy felnőtt férfitól (mert 36 évesen szerintem nem "srác" valaki, hanem kiforrott férfi) azért elég furcsa reakció így megsértődni, (főleg ha tényleg finoman hoztad szóba a dolgot), és a szememben nem túl érett viselkedés akár férfitől, akár nőtól a szakítást a neten "lebonyolítani".
És ami a legfontosabb: ha tényleg szeretek valakit, fontos nekem, és komolyan gondolom a közös jövőnket, akkor nem fogom feláldozni az egóm oltárán a kapcsolatunkat, és nem játszom a sértődöttet, ha a másik próbál közeledni és békülni.
Nincs nálam a bölcsek köve, de lehetségesnek tartom, hogy hogy te többet láttál bele a kapcsolatotokba, mint amennyit a volt párodnak jelentett, és talán inkább láttad őt is olyannak, amilyennek szeretted volna, mint amilyen valójában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!