Jogos a sértettségem és fájdalmam?

Neten évekkel ezelőtt megismerkedtem valakivel. Rengeteget beszéltünk, nemcsak cseten, hanem hangban is (skype, telefon). Persze ebből szerelem lett mindkettőnk részéről. Egyértelmű volt tehát, hogy találkozzunk, de a megbeszélt időpontokat sorra lemondta. Mint kiderült, nem mert elém állni, mert félt attól, hogy nem fog tetszeni nekem és emiatt elveszít. Ezt kérlek, kezeljétek tényként, mert megbízható forrásból tudom, hogy nem volt "mellettem" más az életében, tehát nem azért nem találkozott velem. Már csak az a tény is kizárja ezt, hogy minden esténket hangkapcsolatban töltöttük.

Én viszont néhány év után megelégeltem a dolgot (nem várom a minősítéseket a mentális képességeimet illetően, hogy ennyit vártam rá) és megmondtam neki, hogy engem ilyen formában többet nem ér el. Ha akar valamit, jöjjön el személyesen. Ennek megfelelően az utóbbi néhány hónapban csak minimális kapcsolatunk volt. 2-3 hetente 1-1 telefonhívás.

Most azonban kiderült, hogy neki már van valakije.

Én vagyok a hülye, amiért ez rettentően fáj nekem? Végtelenül becsapva és megalázva érzem magamat, amiért nekem csak ígérgette annyi időn át, hogy találkozunk és együtt leszünk, de egyszer sem volt képes elém állni. Erre most pedig lazán együtt tud lenni valaki mással.

Tudom, hogy magasról kéne tennem az egészre, de ez nem egészen így működik. Nagyon fáj ez az egész és nem tudom, hogyan teszem túl magamat rajta.