Mit tegyek? Tanuljak a cicámtól? A páromról van szó.

Előrebocsátom, hogy hosszú lesz, de kérlek szépen, adjatok tanácsot, hogy mit tegyek, hogyan viselkedjek vele, merre tovább, akár egy kis taktikát is, bármit.

A párom, akivel 2009 márciusában vége lett, mert megijedt egy komoly kapcsolattól, a felelősségtől. Ő 28/F, én 24/L. November végén újra összejöttünk, egy szerencsés véletlen kapcsán, fel kellett őt keresnem egy hivatalos ügy miatt, ő meg kapott az alkalmon, és velem maradt. Sok tervünk volt (van?), ide költözött hozzám, itt akar dolgozni, egyetemre járni, már el is intézte, stb. Csakhogy.

Tegnap este nagyon sok smst találtam a telefonjában, amely szerint ő szexchatel. Ne arról beszéljünk most, hogy én miért nyúltam a telefonjába (arról nem is beszélve, hogy azt is tőlem kapta, előfizetés, az én nevemen van, csak ő fizeti a saját "fogyasztását"). Hanem hogy nemcsak hogy azóta vannak smsek, mióta én megvagyok neki újra (november), hanem akkortól is, amikor konkrétan itt van velem. Azt értem ezalatt, hogy pl elmegyünk vhova, csinálunk egy jól sikerült estét, mindketten azt hisszük, hogy ez nagyon szép volt, kerek minden (legalábbis én, ő meg úgy tesz?), aznap estéről meg vannak már smsek, amikor én aludtam. Képes mellőlem is smsezni, amikor ott alszom mellette.

Kérdeztem, hogy ez arra kell-e neki, hogy kiverje magának, vagy többet is akar a lányoktól, ismerkedni, stb, azt mondta, is-is, de inkább az első. Mondom, kösz, akkor azért csak benne van az ismerkedés is, akkor mire kellek én neked? Azt mondta erre, amit általában minden pasi (én se most kezdtem pasizni), hogy csak engem szeret, én kellek neki, ez csak egy régi rossz szokása, amit még nem tudott ilyen rövid idő alatt levetkőzni (2 hónap, mióta újra együtt vagyunk).

Róla tudni kell azt, hogy saját bevallása szerint még nem volt barátnője, párkapcsolata, nem udvarolt még, csak próbálkozott, de sose jött neki össze. Szűz még, igaz én is az vagyok, de én már csókolóztam minden eddigi kapcsolatomban, ő nyilván még azt sem, de! és itt jön a marha nagy DE! nem is akar. Hányszor volt az, hogy arcra puszi közben véletlenül majdnem szájra megy a puszi (mert hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy ki melyik felét dugja oda az arcának, és összeütközünk), de ilyenkor rám szól, hogy csók is lesz majd, de nem most. Hát hogy ez milyen megalázó, azt el sem lehet mondani.

Ezek vannak, velem nem, de mással meg szexchatel. Nos, tegnap este nagyon kiborítottam a bilit. Nem szoktunk kiabálni, egyikünk sem az a fajta, csak a hangsúlyból szoktuk érzékelni, ha a másik haragszik. Én elmondtam neki, hogy ezt fejezi be vagy a kapcsolatot, válasszak. Erre ő elkezdtett kiabálni, rá nem jellemző módon, hogy ő mindent elront, biztos ő az oka, de szerinte inkább én csinálok a bolhából elefántot, és ezt mennyire nem bírja, stb, s egyszersmind elgondolkozik azon (Ő!!), hogy ennek tovább van-e így értelme. Értitek, miután felvetettem a főiskolára, mert azt is én intéztem el neki...Mindennel elláttam, mindent tervet kidolgoztam számára, amire csak szüksége volt. Ha innen hazamegy, nem lesz főiskola, mert messze lakik, onnan nem fogja csinálni. Nem lesz belőle semmi, ugyanolyan érettségizett, szakma és diploma nélküli munkanélküli lesz belőle a szülei nyakán, ahogy eddig is volt.

Visszatérve az estére, megmondtam neki, hogy velem aztán nem fog kiabálni, főleg nem azok után, hogy nem én buktam le, hanem ő. Szó szót követett, édesanyám átjött hozzánk, és próbált békíteni, elvette az élét a dolgoknak, annyira, hogy a párom a végén már az ölembe feküdt és úgy kért bocsánatot, de nem éreztem őszintének. Ugyanis ő hajlamos azt mondani, amit szerinte én szeretnék hallani, és egyszerre robban fel a bili. Hiába könyörgöm neki, hogy nyugodtan mondja el, amit gondol, legyen velem őszinte, érzem, hogy nem az. Teljesen megváltozik olyankor, és ha faggatom arról, hogy mit is gondol valójában, megint csak megsértődik, nem lehet belőle kihúzni. Azt mondta, fél konfrontálódni.

Kész jellemrajz ez, amit eddig leírtam róla, egy hozzáértő ügyesen össze tudná rakni a képet, de én nem vagyok rá képes. Itt van hajnali 3 óra, és még mindig nem tudtam elaludni este óta, ideges vagyok, míg ő békésen szuszog a másik ágyban. Anyu szerint hagynom kellene, ne vesszek vele össze, ne veszítsem el, ami nagyon szép és jó, de megingott a bizalmam, ami miatt szintén kaptam egy letolást tőle, hogy nem bízom benne. De azt azért bevallotta, hogy ő sem bízna saját magában a helyemben. Nos akkor...??

"Mindig az kiabál, akinek a háza ég"-effektus. És ettől félek. Ugyan azt mondja, hogy nem történt semmi ezekkel a nőkkel, és eddig oké, anyu is ezért békítget minket, de úgy érzem, valami itt már van, valami nagyon nem stimmel, és nem tudom, mi lesz belőle. Az is dühít, hogy azt mondta, hogy nem azt bánja, hogy szexchatelt, hanem azt, hogy kiderült.

Egyéb esetben pedig azt mondta, hogy ha összeházasodnánk, minden további nélkül elválna tőlem, ha úgy látná jónak és újranősülne. Ha megözvegyülne (milyen kedves), akkor is. Az esti veszekedésnél ezt is a fejemhez vágta, hogy mit gondolok, hogy csak én akarok lenni egy életen át??... De ha most kidobom őt, akkor majd kereshetek egy balekot, aki engem elvesz, mert csak ő venne el... És most egy egyébként békés, eddig jó természetűnek ismert emberről beszélünk.

Most olvasom vissza, amiket írtam. Így leírva még szörnyűbb. Nem tudom, mitévő legyek, mi a jó taktika. Hagyjam rá, ne szóljak, mint egy jó "feleséghez" illik (még nem vagyok a felesége, de valahogy úgy kellene viselkedni), hogy ne riasszam el, és legyek kedves, hogy ne legyen kedve más nőkhöz? De nem fogja erre azt hinni, hogy akkor mostmár büntetlenül bármit megtehet? Vagy érzékeltessem, hogy nem teheti meg? Mire mennék vele? Gyanítom, hogy semmire...

Mit tegyek? Mi a helyes? Jól belekavarodtunk már, mindenki az esküvőt tervezgeti, mert hogy annyira összeillők vagyunk, ide hozta át az életét, munkáját, iskoláját, a család, rokonok érdeklődve lesik, hogy mikor lesz már eljegyzés, párom megígérte nekik, hogy hamarosan... Stb. Anyu mondta, hogy elsüllyedne a szégyentől, ha szétmennénk. De így most mi legyen? Nem látok tisztán, mert: 1. benne vagyok 2. elfogult vagyok, mert marha mérges vagyok 3. potenciálisan megcsaltak

Most is, ahogy itt szuszog a másik ágyon (nem egymás mellett vannak az ágyak), a cicám felmászott hozzá és vele alszik. A kis áruló...

Még át is öleli a párom nyakát a kis mancsával, úgy alszanak. Feltétel nélkül szereti ezt az embert, bármit is tett. Azon gondolkozom, hogy lehet, hogy nekem is így kellene tennem? Tanuljak a cicámtól?

Kérlek, segítsetek. Nem olyan poénos a kérdés, mint amilyennek látszik, csak lételemem a humor, mélyponton az akasztófahumorom nélkül túl sem élném. S bocsánat, hogy ilyen hosszan írtam, csak rövidebben nem tudtam.