Tele a világ, a közbeszéd, az internet azzal, hogy a férfiak ilyenek-olyanok. Éretlenek, nem tisztelik a nőket. Én pont az ellenkezőjét látom. Hogy lehet elérni, hogy a belső értékekre figyeljenek a hölgyek? Mikor tiszteltek egy férfit?

Kedves Kérdező! Írod a tesztoszterondolgot, és kb. úgy állítod be, hogy ugyan már, az rossz dolog mert kopaszodnak tőle a pasik. Már ne is haragudj, de ez a nőkben kódolva van, hogy a magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező pasik férfiasabbak, dominánsabbak és genetikailag előnyösebbek utódok szempontjából. Hiába nem a gyerek lebeg manapság a nők szeme előtt mint elsődleges cél, attól még az ösztöneiket nem tudják megtagadni. Pont ugyanúgy, ahogy a pasik legnagyobb százaléka is a fizikailag vonzó, nőiesebb, egészségesebb kinézetű lányokat kedveli. Ez nem felszínesség, ez így alakult ki az evolúció során.

Írod, hogy telesírják a nők a világot a férfiak szidalmazásával,és ti bezzeg nem fikázzátok le a nőket csalódás alkalmával. Khm, ha már a magunkba nézésről van szó, te szerinted most mit csinálsz...? Épp bejelentetted, hogy a nőket csak a külsőségek érdeklik, a barátságaik és ők maguk is felszínesek, a nő elvárja a pénzt és minden mást, cserébe persze nem ad semmit stb. Elég gáz, hogy papolsz a külsőségekről és a felszínességről, a nőket meg kb. pénzéhes, felületes r*biknek állítod be, és közben a saját egyetlen hibádnak a kedvességed és udvariasságod tartod, amit a szemét nők nem becsülnek meg... A belső értékek fontosak, de attól még egy nőnek szüksége van rá, hogy a férfi az férfi legyen mellette, és ne egy picsogó kisfiú.

Általánosítás általánosítás hátán. Semmi újat nem olvastam - pedig felcsillant a szemem a cím olvasásakor. Egy kiadós, velős, észérves, racionális kis eszmecserére számítottam - én kis naiv. Hát hol kapnám meg ezt Itt?

A kérdezőről egy itteni "vitatársam" jut eszembe: mondhatsz neki bármit, nyomatja a saját mondókáját. Néha védekezőre fogja, néha szarkupacnak állít be téged. Nem tudsz "nyerni", mert nem beszélgetni jött ide, hanem észt osztani. Újra és újra felhozza a nemi szerepeket, a sztereotípiákat, az élettapasztalatait, hol burkoltan, hol nyíltan a sérelmeit.

Felesleges leállni vele. Pedig a kérdés nem rossz (ha a leírást nem nézzük), sőt!

Én is ugyanazt tapasztalom, mint a kérdező.

egyre inkább azt látom, hogy a nőknek egy olyan férfi kell, aki minden idejét rájuk szánja. Ugyanakkor elvárják hogy legyen sportos, egészséges és legyen sikeres. Nem tudom hogy legyen valaki sikeres, hogyha nem tanulhat vagy dolgozhat normálisan egy barátnő mellett, mert állandóan találkozókat igényel vagy felhánytorgatja, hogy nem érek rá megint. Vagy nem tudom hogy maradjon valaki egészséges, ha a nem sportolhatok, mert akkor nem a nővel foglalkozik. Persze egy nő nem hajlandó ugyanazt sportolni, mint egy férfi.

És mintha a nők továbbá állandó nyomás alatt tartják a férfiakat. Állandóan ott lehet érezni sokszor kimondatlanul is azt, hogy "Ha nem vagy elég jó, találok magamnak mást, aki megteszi azt, amit te nem!"

De a nők valami másra vágynak szerintem. Egy olyan pasira aki elszórakoztatja őket. Olyan, aki az utolsó divat szerint öltözködik, minden ruhája márkás és előkelő helyekre járhatnak velük. Ezzel szemben én akármilyen emberi értékeket mutatnék fel, akármilyen hős próbálnék lenni, akárhogy szeretnék az emberiségen segíteni, alulmaradnék.

#28 Ám legyen. De nem fogok nagyon nekifeszülni, főleg ha azt látom, csak a saját igazadat hajtogatod.

Nincs igazad, de nem beszélsz hülyeségeket. Én a nevelésben látom a probléma gyökerét. Van ilyen és olyan pár, akik azon elvek szerint nevelik a gyerekeiket, amik szerint ők élnek - ezen párok döntő többsége nem ad választási lehetőséget a gyereknek, csak azt tekinti etalonnak, amiben ő hisz. Ezeket sulykolja bele, letorkolja, ha felvet egy másik alternatívát (sokszor az élettapasztalataikra, korukra apellálnak), és ha gyerek ennek ellenére is ellenáll? Lázadó/naiv lesz, aki alig látott még valamit az életből, még túl fiatal, hogy megértse és a többi, és a többi.

Na, és ezek csak a szülők/rokonok. Még ott van az iskola, még ott vannak a barátok, még ott van a média (a populáris tévé műsorok, magazinok, zene klippek, szövegek, etc.), vallás, esetenként munkahely.

Egy gyerek nem születik gonosznak - szexistának, homofóbnak, rasszistának, férfi/nőgyűlölőnek, vallási fanatikusnak, rosszindulatúnak, simlisnek, erőszakosnak, taplónak, gyilkosnak. De azzá válhat a környezete által; és minél több időt tölt ilyen környezetben, annál esélyesebb, hogy átveszi annak attitűdjét. Normalizálja az ott látottakat/hallottakat.

Na már most, itt jönnek képbe a nemi szerepek. Nem kell mesélni, hogy a társadalom felépített a nemeknek különböző képeket, amiket követendő példáknak állított be. Ilyen a "rózsaszín az lány szín", a "kisfiúk nem barbiznak", a "magassarkút nők hordanak", az "autóversenyzés férfias sportág" - nem kell mesélnem, ugye? Bekorlátozt/nak mindent és mindenkit - a munkában ("nőiesnek" és "férfiasnak" titulálnak amúgy uniszex munkákat), a családban (tipikus család modell: apa-anya), az öltözködésben (pöttyös az inged, bzi-e vagy?), a viselkedésben ("az igazi férfiak nem sírnak", "a nők érzékenyek", "nő létedre ne káromkodj"), az étkezésben ("salátát enni nőies", "forrócsokit inni nőies", "nyalókázni nőies"), a sportolásban ("a túl izmos nő nem szép, ne legyél túl izmos"), a tudományban ("a természettudományok férfias szakterület", "túl szép vagy te ehhez"), a zenében (miket hallgatsz, bzi-e vagy?), érdeklődési körökben ("a nők nem értenek ám ehhez", "ne játszd meg, hogy érdekel, annyira nem értetek ti ehhez...", "de fura vagy!"), holnapig sorolhatnám - és a szádba rágják, mit szabad és mit nem, mit kell szeretned, hogy kell kinézned, mit kell tenned, hogy jó a másiknak (nem neked, ha magadra gondolsz, önző vagy). A lányoknak beadják, hogy ők hercegnők, megmentőre vágynak, különleges bánásmódban kell részesíteni őket, mert hölgyek, olyan férfi kell nekik, aki a csillagokat is lehozza nekik, hogy a szerelem a legtökéletesebb dolog a világon, a romantika nélkülözhetetlen az életükben, ha ezt és ezt megtesznek, azt kapják, ha ezt és ezt nem teszik, szar alakok, szart sem érdemelnek az élettől. Hiába kapott a férfinem nagyobb szabadságot, ugyanez van fiúban is - ha jól viselkedsz, nőt kapsz. Nőt kapni jó és alanyi jogon jár neked. Megteszel nekik pár semmiséget, például eljátszod a hős szerelmest, és akkor a lábaid előtt hevernek. Gyúrj, legyél gazdag, alázd meg őket - éreztesd, ki az úr a háznál. Ez kell a fehér népnek: ők szeretik érezni, hogy irányítják őket. A fiúk jobbak a lányoknál - okosabbak, erősebbek, bátrabbak. Új? Nem új. Mindeki találkozott ezeknek valamelyik verziójával.

Mindeközben van itt egy csavar is: a férfi nem lehet nőies. A nőies, egy férfi számára rossz, tűrhetetlen, nevetséges, szánalmas. Azt mondták, úgy dobsz, mint egy lány? Ásd el magad. ((Jelentkezzen, akinek már feltűnt, ha csak egy kicsit is, hogy a társadalmunk szerint degradáló nőnek lenni!)) Vannak nemi szerepek, amikhez alkalmazkodni kell, és ha nem teszed, vagy önön hibádon kívül nem tudsz teljesíteni, szar vagy, a férfi nem szégyene, a nők pedig gyűlölnek ezért. Ugye? Nem. De ezt tanítják. Így áll hozzá a legtöbb férfi és nő is - észre sem veszik, hogy tönkreteszik magukat az idealizált képek kergetése közben. Nem (vagy nagyon kevesen) értékelik az általad leírt dolgokat, mert nem tanítják meg őket erre. Mert "felesleges, és "magától értetődő".

Változás kéne, ki ért velem eget? Vagy nem? (A végén még boldog, önmagukkal kibékült, önmagukat adó, mentálisan ép embereket termelne ki magából a társadalom, ki a fsznak kell az?) Maradjon ez így? Nyilván, aki ebből hasznot tud húzni/sem érzi a bőrén/épp kapóra jön/lélektelen vadember, az kardoskodni fog amellett, hogy "csak túl van reagálva", "minden oké", "nem Mi - Ők tehetnek róla, változzanak Ők" vagy beletörődik a helyzetbe (ami szintúgy aljas dolog). Mindenesetre én szeretnék véget venni ennek - a nemi sztereotípiáknak, ránk erőltetett szerepeknek, intoleranciának, kettős mércének, szexizmusnak, ujjal mutogatásnak, megalázásoknak, önutálatnak - de nem könnyű szembemenni egy egész (agymosott) társadalommal. De hogy látom-e a fényt az alagút végén? Igen. Sok lúd, előbb-utóbb, disznót győz.