A barátom szeretné ha megtérnék és keresztény lennék mint ő. Mit gondoltok, mit tehetnék? :S (többi lent)

Lassan 3 hónapja vagyunk együtt,és szóba került nemrég,amikor felhoztam,hogy most akkor probléma e az neki hogy én nem vagyok vallásos egyáltalán(családom sem,de az ő családja igen,mindenki),mert eddig nem említette,gondoltam nem is probléma,mondta volna.

És akkor mondta h közös hullámhossznak meg kell lennie,csak úgy lehet boldog közös jövő.

Na és folyton azt mondja hogy menjek el megnézni hogyan zajlik egy prédikáció, menjek el az apjáéra,mert az apja amúgy ezzel foglalkozik,szóval sokat jár el,utazik,és tart ilyeneket.Meg ő csak annyit kér hogy ismerjem meg az Urat,és hogy jobb lesz nekem,meglátom.

(annyit tudni kell még hogy az édesapja nem volt mindig hívő,csak megtért,amikor már nagyon bűnös életet élt,és meglátta a fényt,a kiutat abból)

Félek tőle,hogy ha nem megyek bele,akkor vége a kapcsolatunknak.Beszéltem vele sokat,mondtam is ezt neki,meg hogy úgyérzem h rámerőlteti,de csak azt mondja h nekem kell eldöntenem,ő nem erőlteti,csak megmutatja ezt az utat is,hogy több van mint amit látunk,és hogy ő maga sem tudja mi lesz még,azért nem válaszol konkrétan hogy mi lesz ha nem térek meg...

Én nagyon azt érzem hogy rámakarja erőltetni,és az édesapja is,folyton mondogatják h pokolra fogok jutni,meghogy csodák történnek,és hogy Isten létezik...

De amikor nem beszél erről a barátom,teljesen jól megvagyunk,nagyon sok közös van bennünk,gondolkodásunk is egyezik,minden szuper,csak ez az egy nem,hogy meg kell térnem.

Ő,és a testvérei is egyébként betartják, hogy házasságig nincs szex.

Őszintén nem tudom mi legyen. Szerintetek mit csináljak?

Én 20, ő 19 éves,nekem ő az első barátom,neki már volt pár barátnője előttem. Eléggé komoly a kapcsolatunk,már a házasság is szóba került a részéről,meg a közös jövő tervezés is.

Tényleg úgy érzem,hogyha nem térek meg,akkor neki nem jó,és vége lesz. Nem tudom mit tegyek. Én gyógyszerésznek készülök, tudományokban hiszek inkább,de egyébként úgyérzem miatta képes lennék rá hogy megtérjek,csak az ugye nem vmi jó,hisz magamtól kell éreznem hogy megakarok,amire nem látok túl sok esélyt,mert engem amúgy sem érdekel ez a téma,magamtól biztos nem mennék bele,és fel sem ötlene bennem,hogy én hívő legyek. :S

Még annyit hozzátennék,hogy én elfogadtam volna őt így,hogy hívő,nekem semmi kifogásom ellene. De neki ezek alapján nem fér bele hogy én nem vagyok az,és ha elő jön a téma,vitatkozásba torkollik,ő mondja a maga érveit Isten létezése mellett,én hajtogatom hogy én nem hiszek abban..egyikünknek engedni kell,nyilván azt gondolja én fogok,és akkor minden happy. Csak hogy én nem úgy terveztem az életem hogy gyermekeim is már úgy nevelkedjenek hogy Isten létezik.Majd ők eldöntik miben hisznek,de a barátom nyilván úgy gondolja hogy hinniük kell,merthogy létezik...Nem tudom mi legyen:S