Szeretem a barátom, de kivagyok már. :SS Régen normális életem volt barátokkal barátnőkkel. De mára már facebookom és telefonom se lehet. Adjatok nekem tanácsot?

Másfél éve vagyunk együtt van egy közös gyerekünk 5 hónapos kislány, de azt hiszem nem bírom tovább ezt a "börtönt. Annyi lehetősegem lett volna az életbe és elhalasztottam. Jobbnál jobb pasiknak kellettem de hát a jó nem kellett félek belegondolni hol talthatnék most. és erre itt vagyok a semmiben. A pasimmal együtt lakunk egy 3 szobás lakásban..az apukájánál, sehova nem megyünk..(buli,szórakozás,család) az ő családja mindig jön, én az enyémet pedig megvárom, hogy jöjjenek akár hónapokat is..elvagyok zárva a külvilágtól hiányzik minden nem voltam egy bulis lány de most még oda is elmennék...ő ki szokott kapcsolódni..hazugságok segítségével bezzeg ha én tenném ...jajaj:S szeretem őt de szívesen haza mennék a kislányommal anyukámhoz de hiányozna.és nagyon szereti a gyerekét úgy érzem nem szakíthatom szét őket a saját magam elvárásai miatt de nekem az már így nem jó..nekem csak ő van aki foglalkozzon velem de mégse teszi annyira ahogy azt kéne, egy nőnek vannak vágyai..hogy szeressék, becsüljék, imádják stb stb.. és mindezt éreztessék vele. Hiába mondom ezt el ,egy napig jó minden aztán minden a régi. Hozzáteszem hogy nem egyszer ütött vert meg!!!