Nem érzem boldognak magam ebben a távkapcsolatban. Hogyan tudnék helyesen dönteni?

9 hónapja vagyunk együtt de csak 4 hónapja tart a távkapcsolat. Mielőtt még nem éltünk távkapcsolatban minden rendben volt köztünk annak ellenére is hogy akkor is hetente csak egyszer kétszer találkoztunk és a közös programok, élmények is nagyon ritkák voltak. Mégis azért facebokkon mindig írt és sokáig beszélgettünk. Mostanában egyre több konfliktus van közöttünk, pedig azelőtt sose veszekedtünk. Ezek főként azért vannak, mert a szüleit, rokonait és a nagymamáját is nagyon zavarja, hogy lassan már 2 éve nem tudtam elhelyezkedni és nincs munkám. A barátommal meg folyton ezen veszekszünk, mert mindenki kérdezgeti tőle, hogy mi van velem és nem akarják elhinni, hogy nem találok munkát. Már szégyellek hozzájuk menni, és találkozni velük mert a múltkor is úgymond eligazítottak kérdezgették mihez akarok kezdeni magammal. Lehet azt hiszik, hogy a barátom mindig pénzt ad nekem és nem akarják, hogy ő fizessen mindent. Pedig én soha semmit nem kértem tőle de mégis mindig vesz nekem néha apróságokat. Sokszor már azon gondolkodok, hogy mennyivel könnyebb lenne ha nem lenne barátom és nem lennék a terhükre. Úgy érzem nem érdemlem meg hogy egy kapcsolatom legyen, mert a családja és ő is elvárják, hogy önálló, határozott és saját keresettel rendelkező barátnő legyek. n meg eleve zárkózott vagyok és határozatlan az életben és ez miatt utasítottak el eddig a munkáltatók. Sajnos ezen nagyon nehéz változtatnom hiszen ez vagyok én. Pedig jó lenne egy kicsit érettebb, önálló, vidám és mosolygós lány lenni akinek annak céljai az életben és képes elérni őket. Sajnos a szakmámért nem igazán kapkodnak, de ez inkább annak tudható be, hogy nem vagyok elég meggyőző a munkáltatóknak. Én is érzem, hogy ha tovább halogatom a munkakeresést sehova nem fognak felvenni mert mindenhova gyakorlatot kérnek. Tényleg semmi tapasztalatom nincs munka terén és egyre jobban rámijesztett a barátom, hogy ebből baj lesz. Nem szeretnék a szüleimtől anyagilag függni de olyan nehéz így munkát találnom. Azt hozzáteszem, hogy soha nem kértem tőlük pénzt. Tudom, hogyha lenne munkám akkor nem lenne több alkalmam kimenni a barátomhoz külföldre, max. csak szabadság alatt. De akkor ennél is kevesebbet tudnánk találkozni, sőt lehet nem is tudnánk a munka miatt. Fogalmam sincs mi lenne a legjobb. Folyton a munkán veszekszünk és csak akkor keres egy nap többször telefonon, vagy ír ha vmi baj van velem. Ha minden rendben ritkán keres. Nem érzem hogy összetartoznák és szerintem nem egy normális kapcsolat a mienk. Mégha távkapcsolat is máshogy kellene működnie. Azonban nagyon ragaszkodó vagyok így nem merem elhagyni, mert akkor a családomon kívül már tényleg nem lenne senkim ugyanis nincsenek barátaim. Ő az aki kimozdított a szürke napjaimból és élményeket éltem át vele aki társaságba vitt. A másik pedig, hogy képtelen vagyok neki fájdalmat okozni, mert szeret és állítólag én vagyok a mindene. Viszont úgy érzem jobbat érdemelne nálam, akire büszke lehet akinek vannak céljai, munkája, határozott, nyitott és a családja is elfogadja a lányt. Mit tegyek?