Távkapcsolatban hogyan küzdhető le a folytonos űr, amit a hiánya okoz?

Mi is minden délután skypeolunk vagy együtt játszunk egy netes játékot, ami közben egy másik beszélgetőprogrammal beszélünk. Bizalommal nincs gond, csak egyszerűen nem bírjuk egymás nélkül, eddig az összes összezördülésünk az ebből adódó feszültség okozta. Sajnos mi a találkák alkalmával is egy, maximum két napot tudunk csak együtt tölteni. A költözési és találkozási problémát a munkánk, illetve a pénzhiány okozza. Találkozni azért nem tudunk, mert ő csak hétvégén szabad. Én pedig 13-14 órában dolgozom, heti 4 napot. Így eleve kicsi az esély rá, hogy a hétvégét egybe megkapom szabadnak, de ha össze is jön, az utazással összesen elmegy egy nap, így tulajdonképpen csak kettő marad, amit együtt tölthetünk. Hétköznap ez még kevesebb, hiszen du 6-ig ő is dolgozik. De még az is szerencse, mert általában két napot dolgozom, egyet nem, így magára a találkozóra sem jut idő, mert mire odaérnék, indulhatnék is vissza, kb 4 órát ha együtt tudnánk így tölteni :( A költözés nem megoldható. Ő katona, átkéretni nem tudja magát, leszerelni nem tud. Azon a vidéken,a hol lakik, a munkalehetőségek egyenlőek a nullával, (nem véletlenül ment el katonának), így én sem tudok költözni. Mindezeken kívül 5 évig még fizet egy komoly személyi kölcsönt, amire rámegy szinte az egész fizetése, így ha a költözés maga meg is oldódna, a pénz akkor is közbeszólna. Sőt, ez a találkozásokba is közbeszól, és feszültséget kelt, mert ő nem tudja pasiként elfogadni azt a tényt, hogy ő kb. egy pohár kólára nem tud meghívni engem, a tudatot, hogy ezért én költöm a pénzt, nagyon nehezen viseli és frusztrálja :(

Igen, az tényleg fantasztikus érzés. Csak attól sajnos még jobban elkezd hiányozni, mert akaratlanul is jutnak eszembe az együtt töltött idők, még a legapróbb hülyeségek is, amik történtek és együtt nevettünk rajtuk.