A párom nem nagyon akar engedni nélküle sehova, mit tegyek?

Ez nem a korkülönbség függvénye. Szerintem 31 évesen is kéne, hogy szüksége legyen az embernek néha egy kis különlétre. Meg kell neki mondanod, hogy te egy önálló lény vagy, nem a gyereke vagy egy tartozéka, akinek az ő jóváhagyására van szüksége. Ha ezt nem érti meg, akkor kettőtök közül ő az éretlenebb, még ha idősebb is. Ha szeret téged, akkor bízik benned, és hagyja, hogy éld a saját életed. Amúgy én is voltam ilyen kapcsolatban. Nekem 16 évesen volt egy 32 éves barátom, 3 évig jártunk, és mind a ketten ilyenek voltunk. Egyikünk sem akart a másik nélkül menni sehová, ha mégis, akkor abból kölcsönös hiszti volt. Ez ment két évig. És mivel ezt így sikerült kiépíteni, az utolsó egy évünk ilyen függetlenségi háborúból állt. Borzalmas volt. Azóta megfogadtam, hogy nem megyek bele olyan kapcsolatba, ahol egymás nélkül sehová nem lehet menni. Sajons azóta ismét belekerültem ilyenbe, akkor azt fogadtam meg az előző mellett, hogy olyanba sem megyek bele, hogy minden nap találkozni kell, amikor még fél éve sem járunk. Mostanra sikerült saját magamat rávenni, hogy ezeket a szabályokat betartsam, mivel eleinte tényleg tök jó sülve-főve együtt lenni, de egy idő után az ember úgy érzi, megfullad. Most van alakulóban egy kapcsolatom, szerencsére a jelöltem elég sokat dolgozik, két munkahelye van, így nem is rendelkezik annyi szabadidővel, hogy minden percben velem akarjon lenni, így én magától értetődően nagyon gyakran tudok majd barátnőimmel találkozni, de rá sem fogok ráakaszkodni, ha a haverjaival akar találkozni és nem velem, hiszen neki sem csak az én társaságomból áll a világ, bár még csak az udvarlási stádiumban vagyunk, de ezt most nem fogom elszúrni ilyen hülyeségekkel. És szerintem jó ezt hamar tisztázni egy pasival, hogy mindketten ugyan úgy menjetek bele a kapcsolatba, mindketten ugyan azt várjátok tőle. Te is próbáld ezt mihamarabb tisztázni a barátoddal, mondd meg, hogy neked ez csak így elfogadható, és ha neki nem, azt még most döntse el. Tudom, hogy ti már régebb óta jártok, három és fél év nem kis idő, de ha tovább halogatod, akkor csak még rosszabb lesz.

Azért mert a nők mindig megcsalják a párjukat. Persze, hogy félti a férfi a nőt. Ezzel mutatj ki hogy kb mindennél fontosabb vagy nála. Elmész minden héten buliba, leiszod magad vagy leitatnak és valami fasz kihasznál úgy hogy akár nem is tudsz róla. Ez tényleg olyan jó lenne? Tényleg miért is kéne haragudnia a párodnak...örülni kéne hogy egyáltalán ilyen párod van aki ennyire szeret és félt

Nekem volt annak idején egy ilyen pasim,aki állandóan elvárta,hogy mindenhová vigyem őt is magammal,mert szó szerint fél órát nem bírt ki,ha nem látott.Az persze kizárt volt,hogy én egyedül menjek el boltba vagy bárhová.Nálunk mondjuk az volt,hogy ő nem is vágyott szabadságra.Nekem ez már sok volt és bizony sehogy se tudtunk dülőre jutni egymással hónapkig ezért,így vége lett a dolognak.Nagyobb korkülönbségnél ez van,hogy előjön,ezt valahogy meg kell beszélnetek,mert így hosszútávon ez megkeserítheti nagyon a kapcsolatot.Értesd meg vele,hogy ti együtt vagytok,szeretitek egymást,attól még kell,hogy legyen mindenkinek magánélete,amikor barátokkal van stb.Nem kis ideje vagytok együtt,ha valóban szeret,bízzon benned meg végre.

Csodálom, hogy ennyit kibírtál. Én férfi vagyok, de még engem is feldühítenek az ilyen bunkók. Aki ilyen paraszt, az 30 éves nővel is ilyen lenne, ilyen is fog maradni. Nem a középkorban vagyunk basszus. Láttam én már ilyet nem egyet, nem maradnak barátnőid az lesz a vége. Lépj ebből a kapcsolatból még nem késő. Nekem meg se fordulna a fejemben, hogy ne engedjem el a barátnőm valahova. Szerintem még a feleségének se tilthatja meg senki, hogy elmenjen valahova a barátaival.

Második válaszoló vagyok. Most az utolsó válaszról jutott eszembe, hogy tényleg nem maradnak barátnőid! Én is így voltam abban a bizonyos kapcsolatomban, hogy hiába hívtak a régi barátok barátnők ide-oda, mindig le kellett mondanom, mert a párom nélkül sehová nem mehettem, hát három év alatt szépen el is tűntek, aztán amikor rájöttem, hogy nem ezt az életet akarom élni, 18 évesen még nem akarok minden nap "kisfeleségem" szerepben tetszelegni, akkor boldog voltam, ha valaki szóba állt velem és hajlandó volt meghallgatni amit érzek. Becsüld meg a barátaidat, mert ők kitartanak melletted, ha te is kitartasz mellettük, de ehhez az kell, hogy a barátod másnak is helyet hagyjon az életedben.