Mit tennétek a helyemben? Beletörődjek vagy harcoljak?

19 éves vagyok és az utóbbi két hónapban eléggé összemelegedtem egy sráccal... vagy is inkább "fiatal férfivel". Ő 29 éves. Eddig semmi konkrét dolog nem történt köztünk, de nem bírom ki, ha valamiért egyik nap nem hív, látnom kell, érezni szeretném a közelségét. Vibrál a levegő közöttünk, és legszívesebben már semmivel sem törődve az övé lennék. Az érzés kölcsönös, a bökkenő csupán a korkülönbség. A szüleim nagyon nehezen dolgozták fel azt is hogy egy ilyen korú pasival mászkálok el nap mint nap... Az ő anyukája sem rajong azért, hogy ennyire fiatal lánykával mászkál. Ez talán még leküzdhető lenne, hisz tiltani semmit nem tiltanak, csak nem nézik jó szemmel. A legnagyobb probléma, hogy ő pár hét múlva visszamegy külföldre dolgozni. Fél évente jön csak haza 2-3 napra, ezért is maradtunk annyiban, hogy megpróbálunk erősek maradni, és nem belekezdeni dolgokba, úgy sincs sok esélye és értelme sem egy olyan kapcsolatban élni, ahol fél évente egy találkával be kell érni. Iszonyatosan fáj, és nagyon szenvedek. Ezzel ő tisztában van, és tudom hogy ő is így érez. Ti mit tennétek? Belemennétek? Vagy kiélveznétek a maradék három együtt töltött hetet, aztán búcsút intetek neki? :(