Hogyan fogadjam el az alakom?

Amikor összejöttem a barátommal, 164-5 centi voltam, és 52 kiló. Volt egy kis hasam, de vékony voltam emellett.

Olyan 1 év után a barátom tett egy olyan megjegyzést, hogy van egy kis hasam, de ő szereti, ha van mit fogni. Teljesen megundorodtam magamtól, hiszen én addig vékonynak hittem magamat. Szerencsére akkor pont egy stresszes időszakom volt(pánikbetegség), így minden koplalás NÉLKÜL lejött rólam öt kiló.

A barátom ekkor kijelentette, hogy sose voltam még ilyen vékony. Mindenki kezdett aggódni, a barátnőim, családom, még a tanáraim is majdnem minden nap elmondták, hogy milyen vékony vagyok.

Akármennyit ehettem, nem jött vissza, és láttam a barátomon is, hogy sokkal jobban tetszem neki így.

Aztán most a nyáron visszajött 3 kiló, illetve rendszeresen edzem, amelynek következtében eléggé megizmosodtam(mert a fogyástól kb. minden izmom eltűnt, csont és bőr voltam).

Nem tudom mitől hízok, mert ugyanannyit eszek, mind eddig(és ez a három kiló egy hét alatt jött fel).

Amióta izmosodtam, és híztam, csúnyának látom magamat.

Most pénteken a barátom előtt öltöztem, felvettem a feszülős farmeromat, és tett egy megjegyzést(pontosan visszaidézni nem tudom), aminek az volt a lényege, hogy milyen kis vastagok a combjaim. Aztán közölte, hogy még régen is viccelt, meg ezt is viccnek szánta, de azóta megint rosszul vagyok magamtól. Nem tudom mit csináljak. le akarok fogyni, de nem bírom abba hagyni az evést, és azt vettem észre, hogy a napokban már a barátom se kíván annyira.

Nem tudom elfogadni magamat, úgy érzem sose leszek elég jó.

Lányok, ti ezt hogy oldottátok meg a kapcsolatotokban?

(Hozzá teszem, a barátomnak van egy kis hasa, sőt, rengeteget eszik, tehát még csak nem is "jogosak" a megjegyzései.) 19/L.