Nem tervez előre semmiben a barátom, ez normális?

Hát ez nagyon nehéz. Mert szereted, nem akarod elhagyni, de közben szeretnél haladni, és mellette olyan lehet, mintha egy öregemberrel kellene együtt élni, aki már nem vár semmit az élettől. Abban az értelemben, hogy nem szeretne már elérni célokat. Ezeknek nem feltétlen kellene nagyoknak lenni, jó a több kicsi is, de legyen benne cél, amiből látszana az illető ember karaktere, hogy szeretne vmit, és azért küzd. Akár utazás, hobbi, sport, vagy nem tudom. Vagy csak tervezne, még ha most nem is tesz érte semmit, mivel nincs jövedelem. De így nem lesz könnyű szerintem. Erre mondják, hogy nincs motiváció. Beleragadt egy életstílusba, ami kényelmes. Ha látná, hogy tök simán megvalósíthatóak a céljai, csak valamennyit tenni kell érte, az azért szerintem motiváló erő lehetne. Pl. engem annak idején nagyon beindított, amikor bejöttek a fapados társaságok, és fillérekért lehetett repülni. Emlékszem 6-800 forintért lehetett utazni európai városokba (ma már nincs ilyen sajnos), eleinte volt para, mert még nem repültem, de aztán nagyon rákaptam, és kimozdított a kényelmi zónámból, és rájöttem, hogy amikor tehetem utaznom kell, annyira megtetszett, hogy van cél, és lehet menni és csinálni. Elképesztő adrenalin, és az ember csak először fél az ismeretlentől, aztán nagyon rá lehet kapni, ha jól sikerül. Neki is ez kéne szerintem, hogy kibillenjen a kis zónájából, és felszabaduljon arra, hogy érdemes terveket kigondolni. Szerintem elég kényelmes ember lehet, mint én is voltam. De lehet ebből változni, és nem kell nagy dolgokat tenni érte, ez nem igaz, ezt csak ő hiszi szerintem. Ha például belecsöppen olyan helyzetbe, ami rákényszeríti arra, hogy aktívabb legyen. Na akkor van esély, hogy rákap az ízére, és utána felpörög ettől - nálam legalábbis ez volt, én sem gondoltam volna. Szerintem nem reménytelen a helyzet egyáltalán, sok múlik azon, mennyire képes változni (most nyilván nem akar), de érheti őt olyan hatás, ami kimozdítja ebből. Tudnék több ilyet mesélni, ami konkrét, és amikor a szemem láttára változott meg valaki, csak azért mert elkezdett olyan dolgokat csinálni, ami számára ijesztő volt, noha tetszett neki - és aztán nagyon rákapott, és azóta folyamatosan csinálja, és élvezi.

Az a kérdés, hogy mi olyan van, amivel el lehet őt indítani, olyan amit vmennyire ő is akar, csak vmiért tart is tőle, de meg is tenné. Olyan dolog biztos, hogy nem jó, amit kapásból elutasít. Szerintem ezt a pánikot kell kiiktatni, és el tud kezdeni változni más dolgokban is. Legalábbis a leírásodból következtetve.

Ú... hát ez kemény. :D Igy nagyon nehéz lesz, mert iszonyú zárkózott, és makacs, pedig talán ő sem tudja, hogy sok ilyen szorongás teljesen fölösleges, és csak kicsinálja vele a közvetlen környezetét. Nagyon gátlásos lehet, és nem biztos, hogy tehet róla, talán a család is anno túlságosan kiszolgálta, kellett volna több önállóságot követelni, de ez már múlt, a jelenben ez már nem sokat segít.

Azt is figyelembe lehet venni, hogy még nem érett a személyisége, tehát a változás még bőven benne van, de a semmiből ez szerintem nem fog megtörténni, neki is akarni kell.

Az iphone és hasonló cuccok vásárlása nem oldja meg, hogy menőnek, vagy elfogadottnak érezze magát (ezek kellékek amik kellenek, de nem célok), hanem pontosan attól oldódik meg, ha ő maga tapasztalatokat szerez, és nem ijed meg az élettől, és a kihívásoktól, hanem vállal kockázatokat, feladatokat, és nem érzi szégyennek a kudarcot, hanem profitál abból is. Szerintem te ilyen vagy, mész előre, viszont egy idő után az ő vonszolása (de már most is) megterhelő lesz, és ha huzamosabban nem hajlandó változni, akkor veszélybe kerül a kapcsolat is, mert ő nem társ a feladatokban, mivel a terheket te egyedül viszed, ő pedig max. asszisztál hozzá. Ő így nem vezető, még válhat azzá, de most nem az. És neki is megalázó ez a leosztás, te pedig belefáradhatsz ebbe, egy nőnek a vezetés,a szervezés óriási teher. Persze a nő is kreatív, erős, stb. stb., de a barátodnak az tett volna jót, ha egyedül kerül albérletbe, és önállóan kezdi el a saját életét építgetni, és belerázódik az önálló életbe. Sajnos nekem úgy tűnik ez nem működne, mert most sem maradna egyedül az albérletben, mert a rezsit sem tudná kifizetni, tehát menne a szüleihez. De nyilván most még tanul, tehát azért nem lehet most ezt így számonkérni rajta. Viszont ez a sok furcsaság amit írsz, ez tényleg nagyon aggasztó, hogy főzöl neki, és húzza a száját, meg te vegyél ezt-azt, azért szerintem gondold meg, ne csapjon át a dolog abba, hogy ezzel visszaél.

- Te mennyire tudsz rá hatással lenni? Például, hogy megszeressen dolgokat: süti, vagy hobbi vagy nem tudom, amiben lehet látni bármi alkalmat, ami a kettőtöké, és amivel örömet szerzel neki, apróságok. Ezekkel talán el lehet indulni, akkor már lehet valami remény… :) És legalább a kapcsolat, és a kötődés is épül közben.

És a másik dolog, hogy te bírod-e azt a szerepet, amikor - mint egy szelidítő - át kell valakit formálni, és kinevelni belőle hülyeségeket, ez neked mennyire menne?

Ezeket csak azért írom, mert van akinek így repül el 10-15 év az életéből, és akkor mondja azt, hogy nem változott semmi, csak épp akkor már nem 20 éves, hanem több, de ő addigra sokallt be, és olyankor találni egy normálisat megint szívás. Most te vagy 22. A következő 10 év azért eléggé értékes szerintem, teljesen más 30, meg 40 évesen újra kezdeni, és az ember veri a fejét a falba, hogy ezt az értékes időszakát odaadta egy olyannak, aki nem becsülte.

Nem szeretnélek semmire sem rábeszélni, de érdemes ezt végiggondolni, hogy ehhez az idomításhoz mennyire van türelmed, és van-e haszna, változik-e azért ha lassan is, vagy pedig megy az energiád, az éveid, és a végén volt-e haszna. Lehet hogy tök jó lesz, de ha nem, akkor elmegy egy csomó időd. Ezt te látod.

Az, hogy szereted, nem releváns. Az energiáid közben fogynak, mivel csak töltöd-töltöd bele magad a kapcsolatba, de sosincs előrelépés, mert egyedül csinálod, és nincs meg az az élményed sem, hogy a társaddal EGYÜTT építed a jövőt, és majd lesz értelme. Ha viszont ez megvan, az tök jó. Ha nincs, akkor át kell gondolni, mert te is idővel el fogsz fáradni, és ez így nem oké.