Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan segíthetnék a barátomnak? Tartok attól, hogy így a kapcsolatunk sem fogja sokáig bírni.
Még csak 2 hónapja vagyunk együtt és távkapcsolatról van szó.
Azt tudni kell rólam, hogy én tudom, hogy a távkapcsolat alapjaraton nálam nem működik. Ennek megvan az oka, de a kèrdésem szempontjából lényegtelen.
Úgy jöttünk össze, hogy megoldható volt, hogy péntektől vasárnapig együtt legyünk, ez nekem teljesen megfelelt.
18 éves egyébként és a szülei elkezdték elég szigorúan fogni. Kitalálták, hogy ez korai és találkozzunk csak 2 hetente. De most jelenleg az a felállás, hogy novemberben nem is találkozhatunk. Hogyha az elején tudom, hogy ilyenek lesznek valószínűleg nem vágok bele, mert tudom jól, hogy engem a távolság lelkileg teljesen kikészít.
A probléma az, hogy rengeteg szorongasa van, fél sokmindentől, nem határozott és nem áll ki magáért.
Próbálom bíztatni, hogy álljon a sarkára, de tudom, hogy ezt mondani könnyű, nem tudom hogyan segíthetnék neki abban, hogy ne féljen ennyire mindentől.
Őszi szunet van, amit megígértek a szülei, hogy végig együtt tölthetünk, egy ideig én voltam ott, most ő itt. Rengeteg programot kitaláltunk, tervezgettünk. Aztán a szülei közölték, hogy ma délután menjen haza.
Ő nem szeretne, fel is hozta ezt, de határozottan elutasították. Ő pedig mondta, hogy rendben.
Rendes srác, faluban lakik, nagyon sokat segít otthon, emellett a suliba is rendesen bejár, nem bulizik, nem iszik, nem járkál haza részegen, mint sok korabeli, tényleg mindent megtesz, csak annyit szeretett volna, hogy ezt a pár napot még együtt tölthessük.
Szerintem ezt meg kellett volna mondania a szüleinek is, de nem merte.
Ez sincsen ok nélkül, az apja sokat verte korábban es fél, hogyha ellenkezik, akkor ismét megveri.
Nagyon sajnalom.
Viszont már 18 éves elmúlt, valami mód csak van arra, hogy ne kelljen elnyomásban élnie.
Sajnos nem ez az első eset, hogy variálnak a találkozókat illetően és nyilván nem is az utolsó. Rosszul érintett, hogy haza kell mennie és tartok a dolgok végkimeneteletől. Ugyanis kijelentették, hogy novemberben nincs találkozás.
Ő azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mit mondanak otthon, fogja magát és jön. Viszont,ha egy telefonhívástól így megijedt és nem mert kiállni az igazáért,akkor biztos vagyok abban, hogy élőben méginkább nem fog.
Nem tudom mit tegyek, tudom, hogy neki sem könnyű viszont egyre nehezebben viselem a fennálló helyzetet.
Mit javasolhatnék neki vagy mit tehetnék én?
Nem szeretnem, hogy vége legyen, viszont úgy érzem, hogy hosszútávon nem lesz ez a kapcsolat működőkèpes így, hogy ennyire a szülei irányítanak mindent.
Néha az is az érzésem, hogy szándékos ez és szeretnènek elválasztani minket.
Tudnék még írni, de így is elèg hosszú lett és előre is köszönöm azoknak, akik elolvassák.
válasza: válasza:A normális az, ha 15-16 éves korára srác teljesítményével (iskolában jól tanul, ház körüli munkából kiveszi részét, esetleg még másban is eredményes pl. sport) kivívja szülei elismerését, és már akkor nem kezelik hülyegyerekként.
Néha 15-16 éves normális srácnak is kicsit lázadnia kell, ami morálisan indokolható, ha annak ellenére akarják gyerekként korlátozni, hogy kötelességeit teljesíti. Persze ennek csak akkor van értelme ha a szülő nem zsarnok, és józan belátására számítani lehet. Ha viszont a szülő zsarnok, akkor már ekkor fel kell készülnie a fiatalnak arra, hogy 18 éves korára önállósodjon, szélsőséges esetben meg már 16 évesen (Ptk. szerint gyámhatósági engedéllyel már ekkor önállósodhat).
Egy biztos, ha csak felmerült volna szüleimben az, hogy csajokkal való kapcsolataimba kicsit is beleszóljanak, azt a legnagyobb sértésnek vettem volna.
Olyan volt, hogy faterom tervezett nekem hétvégére 5-10 óra közös ház körüli munkát, de azt is mindig délelőttre, mert volt annyi józan belátása, hogy érezze, hogy jár nekem a szórakozás is. (A délelőtti munkákra is mondhattam volna nemet, de akkor faterom meg azt mondta volna, hogy akkor ő is így fog hozzám állni, amit a zsebpénzem bánt volna.)
válasza:Gratulálok a válaszolóknak, különösen az első kettőnek, ugyanis egy nem normális, agresszív szülővel NEM LEHET mit kezdeni. Lehet akármekkora a tököd, lehetsz akármekkora bunyós, kiállhatsz magadért bárhogy, egy szülő, ha akarja, úgy tartja terrorban a gyerekét, ahogy akarja. Ha fizikailag erősebb, összeveri, rosszabb esetben valamilyen eszközzel. Ha gyengébb, akkor hivatalosan teszi ki otthonról, ellehetetleníti, lejáratja az ismerősi, rokoni körben, vagy másoknak fizet vagy ad valami ellenszolgáltatást, hogy fenyítsék be a gyerekét. A lelkileg kimerítő részéről meg nem is beszélve. Higgyétek el, nem olyan csudajó dolog minden este létrával betámasztani a szobaajtót, hogy ha a tajtrészeg apuci jön a konyhakéssel vagy a baseballütővel, akkor legalább időben fel tudj kelni. Az ilyen helyzet rengeteg stresszel jár. Különösen rossz a helyzet, ha a külvilág a szülőket teljesen rendben levőknek gondolja, szóval a gyerek még segítséget sem tud kérni, mert a reakció úgyis mindenkitől ,,jajj a feribáttya hát az sosem tenne ilyet". Lehetne ezt tovább is részletezni, de akibe szorult egy minimális IQ, az így is felfogja.
Egyféleképpen lehet ebből szabadulni: ha a gyerek elköltözik. Ahhoz pedig vagy fix kereset kell, hogy legalább valami albérletben eléldegéljen (nyilván itt is meg fogja kapni a szerencsétlen balf..z címkét, merthogy ugyebár ,,nem vitte semmire", kivéve ha havi nettó 150 fölött keres, bár én ilyen 18 évest még nem nagyon láttam), vagy elköltözik a barátnőjéhez, aminek az a kockázata, hogy ha a csaj kidobja, akkor mehet, ahova akar. Szóval lehet oltogatni, okoskodni, meg dumálni, hogy ki mit tegyen, de a nincsből nem lehet csak úgy valamit csinálni.
Szóval az első két válaszoló legyen szíves kimenni viharban a hegytetőre egy szál függőlegesen tartott collos vascsővel és várják meg a villámot. Jó családi háttérrel, ami KIZÁRÓLAG szerencse kérdése, könnyű ugatni.
Kérdező: ,, valami mód csak van arra, hogy ne kelljen elnyomásban élnie." - Ahogy fentebb is írtam, költözés. Ha a faterral sehogy nem lehet dűlőre jutni, és általában az apukák nem éppen a rugalmasságukról híresek, akkor húzni kell otthonról. 1-2 alkalommal éppen be lehet próbálkozni a lázadással, lehet, hogy jobb belátásra tér az öreg, de benne van a pakliban, hogy csak még jobban felhúzzátok az agyát. Sok sikert kívánok nektek, nem egyedi eset ez sajnos.
Ha kérdésed van még, írj privátot nyugodtan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!