Mindig akkor találkozni, amikor a férfi akar?

Köszönöm mindenkinek, hogy ilyen normálisan válaszoltok!

Nos, szóval tegnap közöltem vele, hogy hétvégén nem érek rá, elutazom. Nehéz döntés volt, most egyedül leszek egész hétvégén, de nem hagyott nekem más választást. Rossz, mert én is vártam már egy nyugis, kettesben eltöltött hétvégére.De egyszerűen képtelen lettem volna arra, hogy hagyjam, hogy jöjjön, úgy tenni mintha rendben lenne, nyakába ugrani, szeretkezni, miután egy hétig sz@rt a fejemre... Ő ledöbbent a válaszomon, erre valószínű nem számított. Ez most valami olyan, ami nem rajta múlik, nem ő döntötte el. Remélem, legalább fele annyira rosszul érzi magát, mint most én.

Kidobni nem akartam, sem vitatkozni, egy megjegyzést sem tettem többet hogy miért nem jön. Mert akkor úgyis én vagyok aki mindenen problémázik. Csak szépen mosolyogva a telefonba, közöltem, hogy nem leszek itthon. Hogy én közben összeomlok, azt nem kell tudja...

Igen, ki kéne dobni. Csak még nem megy...

Meg most nem is akartam igazán, ha kidobom, azzal tudtára adom megint, hogy nem tetszik ez a helyzet, és újfent engem könyvel el hisztisnek. Ez váratlan fordulat most számára is, ilyen még nem volt, hogy én ne akarjak találkozni, én ne érjek rá. Ezen szerintem jobban meglepődött most, mintha kidobtam volna. Ezt most nem tudja hova tenni.

Még annyit mondanék, ritkán vannak itt ennyire egybehangzó vélemények, mint most. És bár még ma is kétségeim voltak az iránt, hogy jól döntöttem-e, kezdem elhinni, hogy igen. Más választást nem hagyott nekem.

Ettől függetlenül, sz@rul érzem magam, magam alatt vagyok. Lehet ezzel el is döntöttem mindent, többet nem jön. De arra gondolok, talán jobb is...miért nekem kéne elfogadnom, hogy heti egyszer szán rám időt. Miért nem ő fogadja el, hogy nekem ez kevés egy párkapcsolathoz.