Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vajon megértené egy nő, hogy 33 éves koromig nem volt egy barátnőm sem, és nem tudnék azonnal beleakklimatizálódni egy új kapcsolatba?
Úgy értem, hogy megszoktam az évek során a magányt. Mindent egyedül tanultam és csináltam meg. Sok dolgot meg tudtam úgy oldani, hogy senki segítségére nem szorultam. Amikor lelki támaszra lett volna szükségem (egy barátnőre), megoldottam magam vagy néhány jóhaverral. Évek alatt valahogy hozzászoktam az egyedülléthez.
Viszont ha felkelteném egy nő érdeklődését, ő mennyire tolerálná, ha azt mondanám, hogy nem tudok beleugrani egy kapcsolatba? Vagy ha mégis, akkor is szükségem van naponta pár óra egyedüllétre. Hozzászoktam, megszoktam, jó egyedül. Nem akarok arra utalni, hogy valami eszközként használnék fel az életemben egy nőt, hogy kielégítsem egyéb vágyaimat, mert ha szeretném az illetőt, akkor nagyon-nagyon szeretném, szóval csupán arról van szó, hogy akármennyire is szerelmes lennék, muszáj naponta pár órácskát egyedül, csendben lennem a hobbijaim, az olvasás, és a kreatív tennivalóim miatt. Nem tudnám elképzelni, hogy még kapcsolatban is valaki folyton a nyakamon lógjon, és körbeugráljon.
Szerintetek akaratomon kívül ez mennyire korrekt, ha egy nőnek a kapcsolatba lépésünk előtt kikötöm? Mennyire tolerálja ezt egy nő? (Sajnos semmi tapasztalatom sincs, hogy egy nő mit hogyan gondol.)
A kapcsolat elején amúgy sem vagytok mindig együtt. Felnőtt emberek vagytok, van munkátok, család, barátok, stb. Heti pár találkozó.
Amitől te félhetsz, az legfeljebb összeköltözés után lehetséges. Addigra már megismeritek egymást annyira, hogy nyíltan lehessen beszélni az ilyesfajta aggályaitokról.
Lehet, hogy a nőnek jóval nagyobb szabadságigénye lenne, és még te lennél kiakadva, hogy nem vagytok eleget együtt. :) Nem a tied lenne az első ilyen eset.
Holnap 17 és 20 óra között tedd fel megint ezt a kérdést. Akkor több értelmes ember jár erre, most csak trollok.
Én nem tudok választ adni a kérdésedre. Inkább csak javasolnám, hogy találj egy olyan nőt, akivel minden egyes együtt töltött percet értékelni fogsz és talán kitudsz bújni a magány barlangjából örökre. De ehhez tényleg az kell, hogy valakit nagyon szeress, és fontos legyen számodra.
Ha jó egyedül, akkor miért akarsz barátnőt? Nem túl jó előjel, ha a kapcsolat előtt már kikötéseid vannak. Ha együtt vagy valakivel, akkor is lehet hobbid, de alkalmazkodni kell közben a másikhoz, hogy ő mit szeretne.
"Nem tudnám elképzelni, hogy még kapcsolatban is valaki folyton a nyakamon lógjon, és körbeugráljon. " --na ez gáz. Én biztos nem tudnék együtt lenni olyannal, akinek 33 éves korára ilyen a felfogása. Egy normális kapcsolatban még akkor se érzed azt, hogy valaki folyton a nyakadon lóg, ha együtt laktok.
ezt hogy csináltad? nem vagy az a kapkodós fajta :D
ne kössél ki semmit kapcsolat elején,te főleg ne! majd ha kötődik hozzád azt teszel amit akarsz.
33 evesen egy nod se volt? Ez azert durva. En sem vagyok egy DiCaprio de 25 eves letemre mar volt par csajom. Pedig nehezen nyitok stb.
Sztem elfogadna ha ertelmes. Ha gyoker no, akkor szoba sem all veled. Ne kozold h nem volt meg nod. Eleg annyi, hogy egy ideje egyedul akarsz lenni, es megszoktad ezt, jol erzed magad. Kicsit ki kell szinezni, nem erdemli meg 90% uk, hogy oszinte legyel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!