Hazudtatok már a párotoknak?

Igen, sokszor, főleg akkor, ha az hihetöbb mint az igazság, vagy egyszerűen megfelelöbb és nem kell pluszként magyarázkodni.

Ezért is hazudok sokszor.

Könnyebb, egyszerübb, és problémamentesebb. ^^

Nem.

Nem azért,mert én egy szent lennék,egyszerűen csak nem látom értelmét.

Elfogadja,vagy sem,de ez van és így nem futok bele kamuba.

Nem. Vele jól akarom csinálni, tisztán, hazugságok nélkül. Semmiben nem ferdítek sem önmagammal sem a múltammal kapcsolatban, mert már meguntam a megfelelést, a játszmákat.

Aki nem szereti a hibáim, nem tudja elfogadni a múltam; engem nem tud elfogadni.

Ami pedig a jelent illeti; a megfelelő társsal nincs olyan, amit ne lehetne megbeszélni. Lehet h nem tudunk mindig mindent megérteni, de mindent megteszünk, h el tudjuk fogadni.

Komoly dolgokban nem. De volt például olyan, hogy parti volt nálunk, én készítettem elő a húst és használtam hozzá az ő szakácskését. Nem egy nagy valami, 2 ezer forintos olcsó darab, de neki a mániája, hogy nem szabad élezővel megélezni, csakis spéci fenőacéllal - de nekünk olyanunk nincs. A kés meg életlen volt, úgyhogy meghúztam az élezővel. Utána kijött és látta, hogy elöl van az élező és kérdezte, hogy ugye nem a nagykést éleztem meg vele. Persze akkor már jó házigazda módjára jónéhány sör és welcome drink benne volt, úgyhogy nem álltam le vitatkozni, hanem azt mondtam, hogy a zöldséghámozó kést éleztem.

Nem nagy hazugság és nincs is jelentősége, egyszerűen nem akartam vitatkozni. Legrosszabb esetben ha valami csoda folytán mégis tönkretenném a kést, majd veszek neki egy újat :)