Miért akartok mindig másnak megfelelni emberek? Miért nem érzitek magatokat jól saját magatok miatt, nem más ember kedvéért?

Attól, hogy vkinek van egy önképe [és igazából ennek kialakításában is] még fontos a külső vélemény.

Az első példa pl: esetleg az nem fordulhat elő, hogy ő attól önmagában jobban érzi magát ha a partnere is jobban érzi magát? Teljesen normális dolog. Nem azért csinálja mert vki másnak akarja látni hanem mert hanem mert a változás által okozott hatás neki jó.

2. példa: megint csak hülyeség.. mielőtt ténylegesen lépne az ügyben ez 1 teljesen jogos gondolat ettől még nem kell 180 fokos fordulatot tennie.. szimplán csak a kétségek kivetülése..

3.: na ennek meg nincs köze a témához mivel nem változást feltételez hanem hatás gyakorlást.

4. ugyanaz mint a 2. és részben mint a 3. normális de nincs köze a változáshoz.

A sóvárgás / próbálkozást megelőző állapotnak mi köze ahhoz, hogy végül képes-e tenni az ügy érdekében? Semmi.

A 2.jól mondja.

És de,a boldogság a végcél.az,hogy téged mi tesz boldoggá és ezt miként éred el,az már csak részletkérdés.

Társas lény vagyok, és egyedül kib-szott magányos.

Ezen nem tudok javítani más emberek bevonása nélkül.

Nyilván nem azt várom el tőlük, hogy szórakoztassanak, és a kívánságaimat lessék, hogy kizárólag ők tegyenek boldoggá.

És én is képes vagyok alkalmazkodni másokhoz.

Ne az legyen már a kiindulópont, hogy csak olyan emberek léteznek akik láttán 1 normális moralitással rendelkező embernek kedve lesz hányni..

Megfelelési "kényszer", tökéletességre törekvés, alkalmazkodásra való képtelenség stb miért is lenne paradox? Ha a tökéletesség a cél akkor a minimum, hogy nem kötsz kompromisszumot ha nem kötsz kompromisszumot az megfelelést tesz szükségessé.. persze ez megint csak olyan dolog ami normális embereknél nem így vegytisztán működik..

Az igazán elképesztő az az, hogy gyk-nm ilyen kifacsart világképekkel találkozhat az ember.. Tudod ha ennyire ellenszenves neked a szeretet / boldogság és az, hogy ezért mit tesz vagy nem tesz az ember akkor hanyagolnod kellene őket és venni 1 kutyát..

Könyörgöm másfél oldalon keresztül új információt az első példa után nem bírtál kipréselni magadból..

Az ember álszent felfogtuk. De ezt fogalmakra kivetíteni.. szeretet, boldogság, tökéletesség, magány és a többi ha nincs az ember akkor ezek a fogalmak sincsenek az ember társít hozzá jelentést tehát elégé fals az, hogy pont az emberi tényezőtől vesztik értelmüket és lesz belőlük "ál".

Ami pl az időbeliséget illeti: ha nincs vége a boldogságnak akkor ugye nincs boldogtalanság, ha nincs boldogtalanság nem tudod értelmezni a boldogságot lévén nincs ellenpélda.

Noha a boldogságot 1edül is elérheted olyan cselekvésekkel ami örömet okoz egy ponton túl szükség lesz arra, hogy 1 másik ember is belépjen a "rendszerbe" az 1ik oka ennek az, hogy nyilván vannak olyan dolgok amik társ nélkül nem elérhetőek illetve a másik ember tulajdonképpen ellenjegyzi azt, hogy te most éppen boldog vagy. Ha az önképet külső és belső tényezők is befolyásolják akkor egy állapotot is.

Magyarán: 1 másik ember rávilágíthat olyasmire amit te nem vennél észre.

"elobb utobb meg akarod valtoztatni magad miatta, vagy ot magat kedvedre. S beindulnak a jatszmak."

Na ez hiba. A másik jobb megismerésére lenne érdemes törekedni, nem őt igazítani az illúzióinkhoz. Más kérdés, amikor egy hosszabb ideje működő kapcsolatban valaki olyan irányba változik, amivel nem tudok egyet érteni és jelzem. Erre is azzal szoktak reagálni, hogy ne akarjam megváltoztatni, erre én meg szakítok. Ha én változom és úgy, hogy tetsszen neki, abban nem látok kivetnivalót.

"mindenki egy vegcelkent felallitott boldogsagra gyur....de Istenem, az nem vegcel. :)"

A társ sem végcél. A társ nem úgy néz ki, hogy elérem és akkor kész vége, hanem egy folyamat, amikor mellettem van, együtt vagyunk, együtt küzdünk ilyen-olyan dolgokért vagy egymást kisegítve, bízva egymásban, amikor örömet okozunk egymásnak, stb. És ez már boldogság is.