Az egyik kérdés megihletett itt, úgyhogy felteszek egy kérdést: mit tegyek, ha csak egy "báb" vagyok már, mert ezt tette a szerelem velem?

Szóval vegyük azt, hogy van egy lány, általában, régebben, szinte mindig az volt, amit én akartam. Figyelembe vettem az érzéseit, döntéseit, de általában úgy alakultak a dolgok, hogy mindig az lett, amit én akartam. Jól megvoltunk. Történtek dolgok, gondok, és odáig fajult a helyzet, hogy ha nem úgy (akár csak!!) beszélgetek Vele, ahogy Ő akarja, mondjuk MSNen kapásból töröl, vagy tilt. És azzal fenyeget (és sajnos tudom, hogy a fenyegetését beváltaná), hogy ha ezt, vagy azt csinálom, akkor letöröl, letilt, szóba nem áll velem, aztán beárul ennek, beárul annak, és általában elkezd gennyül viselkedni velem. Néha felmegy a pumpa, és kiborulok, visszadumálok keményen, na, ekkor aztán tényleg eltűnik, és ha nem kutatnám fel, akkor eltűnne örökre. Én igazából nem ilyen vagyok, sosem "alázkodom", vagy "hajtok fejet" lányoknak, senkinek sem, de nála kénytelen vagyok megtenni ezeket, mert eltűnne előlem, örökre, és azt nem bírnám ki, mert eszeveszettül megszerettem, olyan szinten, hogy kb. 1 hét után már kikészülés szélén mozgok. Amikor vannak ilyen nagy veszekedések (amiket ő kezd, ő provokál), általában, ha úgy érzem, magam is hibás voltam, bocsánatot kérek, és próbálom valami kedvességgel, ajándékkal meglepni, amire a reakciók: A. semmi B. flegmaság C. hiszti. Mit tehetnék, azon kívül, hogy elfelejtem - nem sikerült, sehogy sem, jó félév alatt. Ja, és egy nagy hibájának tartja, hogy nem bír senkinek nemet mondani... De nekem ezt teszi, szinte mindenre, már 2 hónapja, kb.