Tipikus kérdés, barátságból lehet e szerelem?

Abszolút lehet egy barátságból szerelem.

A saját példám: általános iskolás korom óta ismertem egy fiút, volt köztünk egy haveri viszony, de különösebben nem foglalkoztam vele...majd 7.-8.-os korunkra egy baráti társaságba kerültünk, ahol a legjobb barátom lett. Én tetszettem neki, de nekem "csak" a legjobb barátom volt. Majd elmentem gimibe,és két évig nem láttuk egymást. 16 éves koromban volt egy próbálkozásunk egymás felé, de egy lány, akin keresztül összeköttetésben lehettünk, szándékosan keresztbetett nekünk (neki is hazudott rólam,nekem is róla,így szétrombolta a még épphogy kezdődő kapcsolatot). Két évig megint nem beszéltünk.

Érettségire készültem, és épp sétálni indultam, mikor elhaladtam mellette. Automatikusan köszöntem neki,ő is nekem majd pár lépés után megálltam, mintha falba ütköztem volna és visszamentem hozzá. Elkezdtünk beszélgetni, és megint a legjobb barátok lettünk. kb 1 hónapig, mert utána elkezdtünk viszonyt folytatni (ugyanis volt bnője). Ez tartott egy hónapig, majd rájöttünk, hogy ez sokkal komolyabb, és szeretjük egymást. Akkor szakított a bnőjével, és hivatalosan is összejöttünk. Azóta már több, mint két év eltelt, és minden nappal jobban és jobban szeretjük egymást. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő életem párja és együtt fogunk családot alapítani. Már a kezem is megkérte, és a mai napig rengeteget nevetünk azon, hogy hogy a fenébe nem vettük észre egymást 10 éven keresztül....

(20/L)

lehet barátságból szerelem. én a párommal egy hosszú barátság után jöttem össze. igaz, én az elejétől kezdve nem barátként tekintettem rá, ő pedig hallani se akart volna többről... de mikor rájött, hogy kellek neki, azt a gyötrődést amit végigcsináltunk...egyikünk se volt egy kezdeményező típus, mikor végre egyszer megkérdezte h mintha több lenne köztünk mint barátság, és várt volna valami választ én lefagytam... ezt nem tudta mire venni, és 2 hónapig nem is akart hallani rólam, azt hitte csak szivattam... aztán elkezdtünk beszélni megint, és egyre többet taliztunk, mind a ketten iszonyat megváltoztunk a 2 hónap alatt, amit én végigszenvedtem, mert már akkor szerelmes voltam belé... aztán egy szép nyári este viccelődtünk egymással(csak kettesbe volt hajlandó velem talizni), és azt hittem viccből kérdezi, hogy járunk? én meg rávágtam, hogy igen... és mikor lesmárolt, egyszerűen nem hittem el...:) ennek lassan 3 hónapja... és én is hasonlóképpen érzek, mint az előttem szóló szép történetes lány, hogy ő a nagy szerelmem, hiába választ el sulinál majd nagy távolság, én örökre mellette maradok.

Neked pedig: szerintem hagyd egy kicsit gondolkodni, találkozást semmiképp ne hagyd ki vele. beszéljetek nyíltan, őszintén az érzéseitekről! akkor minden rendben lesz! Sok sikert, remélem hosszútávú, örök kapcsolat lesz belőle! :)

18/L