Mi lehet velem a baj?

Nyilván sok oltást fogok kapni, de most úgy érzem ki kell írnom magamból a dolgot és még az is lehet, hogy jönnek hasznos válaszok. A helyzet az, hogy 26 éves egyedülálló férfi vagyok és elképesztően nem megy a "csajozás", a szerelmi életem gyakorlatilag katasztrófa. Tartós kapcsolatom még sosem volt, egy-két futó kalandot és sok-sok csalódást leszámítva semmi! Valahogy mindig az van, hogy a nekem tetsző lányok csak barátként tekintenek rám. El tudok velük beszélgetni, jól kijövök a lányokkal, de megreked a dolog, nincs meg a szikra.

Nem érzem azt, hogy olyan magas lenne a mérce, bár nem is alacsony, de igyekszem körülbelül velem egy kategóriás lányoknál próbálkozni, de mindig megjárom...

Most, hogy nem dolgozom, mert beteg vagyok, nagyon rám tört az érzés, hogy olyan rohadtul magányosnak érzem magam... Nyilván a kérdés alapján rinyagépnek tűnök, de nem vagyok az. Az újonnan megismert emberek mindig rácsodálkoznak, hogy nincs barátnőm még ha tudnák, hogy komoly kapcsolatom sosem volt... Szóval nem mutatom az emberek felé a gyenge oldalam és nem siránkozok senkinek, igyekszem mindig pozitív lenni.

Azt tudom, hogy nem vagyok csúnya és a fizikai tulajdonságaim sem rosszak. Magas vagyok, átlagos testalkatú, de mivel régen sportoltam így kicsit azért sportos is.

Nem vagyok jóképű, de számtalanszor látok nálam előnytelenebb külsejű férfiakat nekem tetsző lányokkal. Sajnos nem értek a nőkhöz így számomra nehéz eldönteni, hogy mikor tetszem egy lánynak, de előfordul, hogy próbálkoznak nálam (persze nem durván). Bár leginkább utólag szokott kiderülni, hogy pár év távlatból mondják, hogy nem is tudtad, hogy tetszettél ennek meg ennek a csajnak? Én meg nagyot csodálkozom, hogy fogalmam sem volt... Megérzik a nők, hogy legbelül nincs önbizalmam és ezért feneklik meg a dolog egy ponton? vagy csak olyan rohadtul szerencsétlen vagyok, hogy mindig rossz embert találok meg rosszkor?