Nagyon tanácstalan vagyok. Fiúk, lányok, kiváncsi lennék mindkét nézőpontra?

Egyszerűen nem bírom tovább már ezt a helyzetet. Egy éve van barátnőm, és húsz éve van anyám... Apámtól elvált, ketten élünk, és elviselhetetlen. Depressziós, nyugtatókon él, már többször kísérelt meg öngyilkosságot. Szórja a pénzt, folyton veszekedik, ha kell még fel is pofoz. Én gürizek mint egy állat, kétféle melót is végzek, hogy eltartsam magunkat, de folyton csak a stressz... A barátnőmet nagyon szeretem. Igyekszek minél több időt vele tölteni, folyton meglepem, pizzázással, édességgel, virággal. Egyre komolyabb a kapcsolatunk és szóba jött, hogy akár náluk is aludhatnék és minden ami ezzel jár. Ha tehetném minden éjjel vele aludnék, de én szeretem anyámat, és félek, ha nem alszom otthon, kárt tesz magában (már nem egyszer megtörtént). A barátnőm próbált türelmes lenni, de azt mondja, már elege van.