Teljesen odáig vagyok pár anime karakterért. Hogy lehet ebből a "szerelemből" kigyógyulni?

"ilyen idealizált személyiségekhez vonzódik az ember, azért mert a valós személyek között csak "hibásakat" talál.."

Mert marhára torzan látod a világot. Mert neked azok a kitalált alakok a tökéletesek, azok a viszonyítási alapok. Nem olyan szörnyű a helyzet, mint amilyennek leírod, csak Te viszonyítod rossz alaphoz az embereket.

Már ne is haragudj, de az emberek többségében én legalábbis nem csak a hibát látom, mint te. Nem a sok hiba között kell megtalálnom a kevés jót. ÉS valóban, minden ember "hibás", de pont ezek a hibák tesznek minket egyedivé. Legtöbb esetben ezeket a dolgokat ("hibákat") nagyon is lehet szeretni.

Ja, csak hogy ha neked az a hiba, hogy ő húsvér ember, és nem egy rajzolt valami... hogy nem egy nyávogó hangon sikítozó pedomorf, aránytalan testű rajz, akkor sajnálom, de pszichológiai eset vagy.

Ááááá már a falra megyek ettől..

Ti mikor nőtök már fel?

Először is: honnan szedi mindenki automatikusan, hogy a kérdező fiú? :P

Másrészt meg, hát öh, szóval én is voltam még meglett huszonévesen is oda és vissza animékért, de nem a szereplőkért, és nem úgy, hogy szerelmes lettem volna beléjük...