Mit tegyek? Valakinek valami tanács esetleg?

Ha igazi bartátságotok van, ez csak egy szünet lesz kettőtök közt. Ha nem, akkor törődj bele valahogy. Velem is ez volt. 4 éve legjobb barátnők voltunk. Aztán lett egy barátja. Aztán sok lelki traumán kellett átesnie, és mivel mindkét szülője szart rá, megtanulta, hogy magának kell feldolgoznia egyedül. Én voltam, elmondhatta volna, de magába zárkózott. Mindent megtettem, hogy jobb legyen a kapcsolatunk, de egy év után feladtam. Ez volt májusban. Nem váltunk el összeveszve, csak mivel úgy éreztem, hogy már semmit sem jelentek neki, ezért nem foglalkoztam vele. Ő se keresett, mert épp próbálta feldolgozni a problémáit (amellyekről tudtam, de nem tudtam segíteni, mert nem hagyta.) , és én se kerestem mert fájt. Egész nyáron találkoztunk kb 3x, pedig egy a baráti körünk is, csak előlük is elzárkózott. Viszont a nyaram nélküle is csodálatos volt. Új barátaim lettek, és egy idő után már nem is hiányzott annyira. De most szeptemberben megkeresett. És bocsánatot kért. Elmondta, hogy nagyon sajnál mindent, hogy miatta ennyit szenvedtem és sírtam. Azóta hasonló a kapcsolatunk, mint az előtt, de sose lesz ugyan az, mert már nem merem annyira szeretni, mint régen. Egy évig depressziós voltam. Sokszor sirva feküdrem le, és nem akarom újra átélni ezt. Bár az is lehet, hogy idővel újra megbízok majd benne, és megtanulom őt újra szeretni... Én azt tanácsolom, hogy ha tényleg nagyon szereted tegyél meg a barátságotokért mindent. De ha ő nem teszi meg mindazt amit te, akkor nem érdemli meg a barátságod. Keress, és találj új barátokat. Sose tudhatod mit hoz az élet... :)