Kinek van igaza?

A barátommal majdnem 2 éve vagyunk együtt, egyetemisták vagyunk és összeköltözünk a suli miatt szeptemberben.

Eddig én kollégista voltam, Ő albérletben lakott, így hétvégente tudtunk együtt aludni (ezen kívül még találkoztunk hétköznap pár órára), de most már ez meg lesz fordítva, vasárnap estétől csütörtök délutánig együtt leszünk, persze nem egész nap, mert külön óráink is vannak. Ha itt van nálunk hétvégente (nyáron is csak hétvégére mentünk egymáshoz), akkor látszik rajta, hogy rohanna haza! Focizik, megy ki a haverokkal (ami persze egyáltalán nem gond, csak ők velük kérés nélkül szívesen kimegy, bár velük se túl sokat, nekem meg unszolnom kell, bárhol vagyunk és abból is általában veszekedés van, hogy miért megyünk), de hozzáteszem, ha én vagyok ott, akkor már nem olyan lelkes és nem akar kimenni haverozni... Na és mivel hétvégente van élet, mivel hétvégente mentünk egymáshoz, így szerintem többet fog kimenni haverozni nélkülem, ha meg én leszek ritkán náluk, akkor meg 4 fal közt leszünk... Nálunk ki sem akar moccanni, a barátaimmal való találkozásra régebben alig tudtam ráerőszakolni, már nagyon régen feladtam, nem találkozunk velük közösen, csak én... Nagyon antiszoc, viszont kocka, na meg anyui pici fia. Azt is megkaptam, hogy nem hiányzok neki, mert nincs annyi külön időnk, hogy ez nála bekövetkezzen (ezt nyáron vágta a fejemhez, amikor egy héten 3 napot töltöttünk együtt és a többit külön, amikor nem is beszéltünk vagy alig). Mindvégig ilyen volt velem, régebben még ridegebb és zárkózottabb volt, ki kellett harcolnom a szeretetét! Semmit nem hozott magától nekem soha, pl. csoki vagy bonbon vagy akármi, ha nem volt pénze, én adtam neki és vissza se kértem (ez kb. 20E ft volt egy év alatt, de beleuntam, hogy nem tudott spórolni, csak szórta a pénzt, azóta nem adok neki... de megtanulta a leckét, főleg a cigi miatt nem volt pénze, leszokott róla és még így sincs mindig pénze, mert elnasizza, rendes kajára meg nem marad neki, szerencsére mára erről nagyban leszokott, csak ha kevés kajája marad és kevés pénze, akkor kér kölcsön, de már mindig visszaadja), én hívtam meg kajázni (mert meguntam, hogy mást se csinálunk, csak a 4 fal közt tengődünk), de hozzáteszem, nem csóró család, van pénz, csak a barátom nagyon önző! Meg még csajozott is, egyszer majdnem megcsalt, meg még utána a szemem láttára is flörtölt! Ha náluk voltunk régebben, volt olyan, hogy egész nap csak játszott, én meg takarítottam, segítettem főzni, sütni az anyukájának, ez több hónapig ment, gondoltam leszokik róla... aztán kivertem a balhét, mert nem mentünk ki, játszott is és nem figyelt rám, utána lejjebb adott, de megpróbál mindig, a mai napig visszatáncolni a gép elé, ha szabad vagyok, tehát nem mosok, főzök, takarítok náluk... ha náluk vagyunk mostanság, akkor ha alszok vagy dolgom van, csak akkor nyúl gép után! Ha egyedül van vagy dolgom van, játsszon, ebben megállapodtunk, csak szerinte ráerőszakoltam ezt a döntést és így ő nem jól látja, akkor is lenne joga játszani, ha én ott vagyok! Oké, hogy egy embernek szabadságra van szüksége, különlétre, de akaratán kívül is érezteti az emberrel, hogy nem élvezi velem az együtt töltött időt! Ha én vagyok ott náluk, soha nem marasztal... Tudom, hogy szeret, ha együtt vagyunk, akkor már nagy részt minden rendben van, de vannak zavaró tényezők! És most fogunk "összebútorozni", ha már ennyit nem bír ki velem, akkor miért egyezett bele szó nélkül? Nem erőszakoltam rá...

Ha összeköltözünk, akkor is játszat, nyilván sokat leszünk együtt, csak félek, hogyha már ennyire ilyen, akkor már végképp magába szippantja a kockaság, mivel azt fogja hinni, hogy "úgy is együtt vagyunk, nyugodtan gépezhetek, együtt is töltjük az időt, mert egy szobába vagyunk", így ki se fogunk mozdulni! Számára már az is együttlét, ha egy szobába vagyunk, egy légtérbe és nem foglalkozunk egymással, egymáshoz se szólunk.... pedig nagyon nem az! Én régebben imádtam bulizni, ide-oda eljártam, tényleg velem mindenről lehet beszélgetni és minden érdekel, de számára unalmas lennék? Akármilyen programot szerveznék vagy felhoznám, húzza a száját... Megyek a saját barátaimmal is ide-oda, de nem olyan a buli, mint régen, szinglin, hiányzik a társasága, de soha nem mondom neki, mert úgy se jönne és ezzel szerintem csak még jobban eltaszítanám magamtól, mert már így is sok vagyok neki szerintem...

Mi erről a véleményetek? Én vagyok túl ragaszkodó, Ő csinálja jól?