Akit az ált. Iskolában és a gimiben kigúnyolnak, az a párkapcsolatokban sem lehet soha sikeres?

Ezzel a szűz dologgal néha engem is megtaláltak középiskolában, de nem feltétlenül ez volt a szívatás középpontjában mindig. Egyébként nálunk a lányok sokkal vadabbak voltak, mint a fiúk. Egyszer én földrajzon mondtam valami olyasmit, hogy a cigányok Indiából jöttek, amire a tanár is helyeselt. Viszont ezt meghallotta a leghátsó padban ülő nagyszájú cigány lány is, és teljesen kikelt magából. Olyanokat mondott, hogy meg fog ölni ezért, meg hívja a családját is, és agyon vernek. Persze nem vettem komolyan, de azért nem is esett jól. 12.-ben meg két "nagymenő" fiú fenyegetett folyton azzal, hogy agyonvernek. Folyton a nyomomban voltak, hogy félelmet keltsenek bennem. Olyan is volt, hogy eltorlaszolták a tesi öltöző bejáratát, és azt mondogatták, hogy "most meghal". Persze hozzám nyúlni nem mertek, csak lelki terrorban próbáltak tartani.

Mondjuk az általános iskolás évek nagyobb hatást gyakoroltak rám, mint amiket középiskolában éltem át. Ott folyton a soványságommal csesztettek, és volt, hogy fizikailag is bántalmaztak.

21 évesen még nem volt barátnőm, bár szerintem nem ezek miatt. Inkább annak köszönhető, hogy teljesen magamba zárkóztam, és nem nagyon járok sehova. Egyáltalán nem érzem jól magam a testemben, és ezért nem hogy leszólítani, de még ránézni sem merek a lányokra. Inkább lehajtott fejjel sétálok az utcán. Nem is tudom elképzelni, hogy valaki képes lenne engem úgy szeretni, ahogy vagyok.

Ugyanaz a helyzet nálam is mint a 2. válaszolónál.

Csak annyi különbséggel, hogy bepróbálkoztam egy csendes lánynál, aki dobott, megszégyenített, megcsalt. És tuti jön egy válasz: "Ne általánosíts, nem minden lány ilyen"

Dehogynem! És ezekután józan logika alapján van értelme próbálkozni. A lónak cookie-ját! 20/f