Sok internetes írásban, könyvben olvastam, hogy a tudományban nagyon elmélyülteknek több esetben nincs párja. Én is ilyen lehetek?

Nem különösebben szoktam ilyeneken gondolkozni (mondjuk anyám "zaklat", "meleg vagy?" - mert nem volt még párkapcsolatom, de még annak írmagja sem), de ez szöget ütött a fejembe. Én is szívesen foglalkozom (természet)tudományos dolgokkal (olvasok, fényképezek stb.), mondjuk Nobel-díjam ebből nem lesz. Bár sokszor napok telnek el anélkül, hogy megszólalnék, ilyenkor szeretek "magamnak lenni", elmélyedni a dolgokban, gondolkozni... Szeretek vitázni különböző dolgokról, mindenben a logikát keresni... De amúgy ezt leszámítva sportolok, sok hobbim van, viccelődöm (ironikus-szarkasztikus stílusomat ki nem állhatják a körülöttem lévők), haverokkal néha legurítok egy pár sör... De sokan mondják, valami hiányzik az életemből, a nők. Kérdezik, hogy bírom ki, de nem tudom, mit kell ezen kibírni.

Még inkább el kellene mélyülnöm a tanulásban (gyak. ez az), vagy mit kellene tennem?