Attól, hogy valaki a kapcsolat elején azt mondja, nem akar gyereket, se összeköltözni, még meggondolhatja magát, lehet egy komoly kapcsolat belőle?

A #10-esnél a pont. Ha már 4 hónap után ezzel jössz elő, igen csekély az esélye, hogy olyan választ kapj, amire vágysz. :)

20/F

Ha jól érzi magát veled, de így is már most tudja, hogy nem akar veled semmi komolyat, akkor ne pazarold az időt rá. Szerintem kérdezz rá még 1x, és ha ugyanezt mondja, akkor keress mást. Az meg nagyon fura, hogy nem akar nálad aludni. Ennek is biztos van oka, csak nem mondja el.

Én is hasonló helyzetben voltam. 8 évig együtt vkivel, persze szóba került az összeköltözés, esküvő, gyerek... de olyan messzinek tűnt, hogy azt hittem, sosem fog eljönni az a nap. Na meg persze nagyon sok olyan probléma volt, ami miatt tudtam, hogy nem szeretnék ilyesmit, de azt hittem, hogy majd nálam is beindul a biológiai óra, és ez megváltozik. Aztán eljött az összeköltözés ideje, és én megmondtam, hogy mit gondolok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Aztán kiírtam egy kérdést ide ezzel kapcsolatban, hogy érdemes-e így együtt maradni. Közben rájöttem, hogy jobb, ha nem folytatjuk tovább. A kérdésemmel kapcsolatban kaptam egy üzenetet, amire válaszoltam. Amire szintén érkezett válasz, és ez így ment minden nap. 3 hónap után találkoztunk, és most így fél évvel az első üzenet után már azt tervezzük, hogy hol fogunk együtt lakni. Nem gondoltam volna, hogy egyszer így fogom gondolni. A gyerektémát még mindig hasonlóan gondolom, szerintem alkalmatlan vagyok arra, hogy felneveljek egy gyereket. De néha már eszembe jut, hogy mi lenne, ha... szóval még bármi előfordulhat. Most már nem vágom rá egyből, hogy soha. Viszont a legnagyobb különbség, hogy én az elején tudtam már, hogy ő nem olyan, mint akivel előtte voltam. Vele el tudnám képzelni, hogy együtt öregedjünk meg.

Nálunk is ugyan ez volt. Én 22 éves voltam, amikor összejöttünk, ő 29. Nem akart semmit, se gyereket, se házasságot. Egyenesen a hideg rázta a gyerekektől.

22 évesen még nyilván én sem akartam gyereket, de tudtam, hogy majd egyszer igen. Bíztam a változásban.

Eltelt 3 év semmi nem változott, egészen 2 héttel ezelőttig folyamatosan hangoztatta, hogy neki soha nem lesz gyereke. Kiléptem a kapcsolatból, nem pont emiatt, de ez is közrejátszott, és most azt mondja, ha szóltam volna neki, hogy "Nézd, én gyereket akarok tőled!", akkor nem mondta volna, hogy nem. Csak nem tudom, hogy hibáztathat azért, mert nem szóltam neki, hogy gyereket akarok, amikor ő végig azt verte a fejembe, hogy neki nem kell gyerek...

Most persze ígérgeti, de nem merném vele bevállalni. Mi van, ha nem szeretné?! Vagy rájönne menet közben, hogy ő ezt nem is akarta igazán...

Hát én azt hajtogattam, hogy nekem sose kell gyerek, fujj, utálom őket, hideg ráz tőlük stb.

Aztán 22 vesen óvatlanok voltunk és terhes lettem, ráadásul 1 év 4 hónapos kapcsolatban vagyis ami viszonylag friss egy gyerekhez. És az első pár nap pánik után már boldog voltam. A fujj nekem sose kell egy gyerek, soha...na az elmúlt.

Az a gyerkőc most már több mint 6 éves és most tudtam meg hogy újból baba lesz :)

Egy férfi kevésbé érzi a gyerekvárás örömét. Végülis nem benne fogan meg nem Ő hordja ki, szüli meg, bennük akkor tudatosul főleg amikor a karjukban tartják.

De onnantól imádják őket és pont úgy az életük értelme ahogy nekünk nőknek.

29L