Szeret a bnőm, én is őt de mégis úgyérzem egyre többszor, hogy szakítanom kell több okból is. Szerintetek mit kellene tennem? Hogyan döntsem el mi lenne helyes? Hogyan vegyem rá magamat a szakításra? Akartam de eddig nem ment.

Na akkor hozzászólok. 18 vagyok egyébként. És szeretem nagyon is, talán szerelem is. Azthiszem talán csak a komoly kapcsolattól félek. Én szeretném az életemet egy nő mellett leélni akár vele is. De úgyérzem nem állok erre készen, mert nem tudom elképzelni hogy 18 vagyok és öreg koromig mostmár senkinek se udvaroljak. Nem azért mert szükségem lenne erre, pusztán furának tartom, hogy 18 évesen annyira elkötelezzem magamat, hogy erre tegyek fel mindent. Viszont annyi az érv ami melletet szól hogy nem tudtam eddig megtenni a szakítást sem. Mert a hülye félelmem ellenére mindenben megfelel nekem. Kor miatt nem izélnek egyébként. Tudják, hogy koromnál érettebb vagyok, mert 22 körüli barátaim vannak és szinte teljesen olyan lettem mint ők. Az is lehet, hogy a haverok idióta tanácsa miatt aggódok ennyit. Nem tudom mi lenne helyes. Teljesen össze vagyok zavarodva. Néha azt érzem, hogy erősítsük minél jobban a kapcsolatot, és már a jövőt tervezem fejben vele, máskor pedig annyira szakítani akarok, hogy gondolatban már el is mondtam a szöveget neki, de aztán nem tudom megtenni soha. Nem tudom mit akarok és, hogy minek a hatására jött ez elő belőlem. Egyébként köszönöm az eddigi kommenteket. Remélem akinek van további ötlete, véleménye leírja nekem.