Szerintetek nem vagyok elég érett vagy csak én érzem úgy, hogy már nem fogok tudni megváltozni?

18 éves fiú vagyok. Olyan ember vagyok, akinek van pár haverja, de igaz barátja nincs. Nehezen ismerkedem, lányokkal, de fiúkkal is. Haverokkal néha eljárunk szórakozni. (Nem discoba, nem az a igyunk-okádjunk-feküdjünk bele emberek vagyunk) legtöbbször beülünk valahová beszélgetni, biliárdozni, stb..

A gond ott van, hogy barátok nélkül meg is vagyok mert nem annyira hiányoznak. De még barátnőm nem volt, mivel nehezen ismerkedek, szégyenlős vagyok mások előtt, nem szeretek kezdeményezni, és kezdem úgy érezni, hogy teljesen egyedül vagyok. Próbálkoztam már lányoknál, de még egy csókig sem jutottunk el. Ha magam vagyok mindig bús vagyok többnyire, ha ismerős arcokkal lógok akkor viszont feloldódok egy picit, nevetgélünk-szórakozunk. Egy szóval teljesen elvagyunk.

Nem tudom, hogy min kéne változtatnom, esetleg csajozási tippekkel elláthattok. Talán életem során még felhasználom. Magam nem szeretek sehová menni, haverokkal meg azért járunk el NÉHA, mert ugye majdnem mindenkinek van barátnője. Ha meg úgy kéne csajoznom, hogy ott a haverjaim is az még kínosabb lenne számomra.. Úgy érzem, hogy nem vagyok elég érett egy kapcsolathoz, még egyik lánynál sem tudtam önmagam adni.. elég kínos is volt az összes helyzet. Ilyen kérdezz felelek módon zajlott a beszélgetés (én kérdeztem). Lehet, hogy nem megfelelő lányoknál próbálkoztam, vagy csak én lennék ennyire béna? Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ha lány van a közelembe, nem tudok témát felhozni, nem vagyok egy nagy story mesélő, se semmi. Csak egy átlagos srác aki szeretetre vágyik de nem talál semmit.

Próbálok a hobbijaimba temetkezni, de most nyáron nagyon sz*r ez az egész...