Ez azt jelenti hogy megunt a párom? Pedig én mindent megtettem érte.

Sajnos a páromon nem igazán tudok kiigazodni. Úgy érzem én teljesen jól állok hozzá a kapcsolathoz, megteszek érte mindent, mégis talán túl sok? A mi helyzetünk kicsit speciális, sőt eléggé az. A "mindennapi rutin" felborult, sőt nincs. Külföldön lakunk, ő nem magyar. Saját üzlete van, otthonról dolgozik, tehát otthon van, én pedig megpróbálok itt dolgozni ebben az országban, de még nincs sajnos munkám. Kb egy hónapja lakunk együtt.

Eddig minden szép és jó volt, kedveskedett, odafigyelt, de mostanában nem igazán keres. Próbáltam felé jelezni a problémámat, de ő csak "rinyálásnak" fogja fel. A szex is ritkul..régebben minden nap volt, most meg már 3. napja nincs semmi, hiába kértem. Jelenleg fáj a feje. De a haverjára van energiája, aki 1-2 óra múlva jön. Hiányzik a sétálás, nem nagyon lehet vele elmenni sehova... Étterembe a hónapok alatt még nem voltunk kettesbe, szerettem volna együtt fürdeni vele, de ezt se lehet összehozni...

Tegnap elkísért itt orvoshoz, mert szükségessé vált számomra, de akkoris tépte a száját hogy neki nincs kedve elmenni (talán nekem van?:D), valamint a végén a gyógyszertárba nem volt hajlandó eljönni velem ami kb 7 perc séta oda, 7 vissza, hanem hazamentünk és levágta magát az ágyra. Úgy, hogy közbe nekem jó kis fájdalmaim voltak. Ha próbálom vele kedvesen, normálisan megosztani a problémáim, akkor sokszor úgy csinál mintha nem is hallaná, egyszerűen nem is akar válaszolni. Csak annyit mond hogy "cssss", nem akar róla beszélni. De így hogy oldjunk meg bármilyen problémát is?

Tudom hogy szeret egyedül lenni, gondolkodni, elmélkedni (eléggé elvont), viszont úgy érzem hogy teher vagyok neki. Azt tudni kell, hogy eléggé elszokott szerintem a szerelemtől és a kapcsolatoktól mivel évekig nem volt barátnője, valamint "előttem" is egyedül töltötte a napjait amolyan magányos farkasként. De véleményem szerint egy párkapcsolat két emberből áll és nem csak nekem kell érte tenni ,rugalmasan "alkalmazkodni" a másik emberhez, hanem neki is. Kicsit fáj, hogy állandóan nekem kell nyelni és még ráadásul rosszul is érzem magam néha.

Más párok hogyan oldják meg ezeket a kényes helyzeteket? Problémát hogy lehet normálisan megbeszélni hogy a páromnak ne az jöjjön le hogy "hisztizek"? Nagyon szeretem és nem szeretnék vele emiatt szakítani... :( viszont úgy érzem hogy csalódott bennem. Én mindent megteszek érte, talán ez a gond...?

Hogyan lehetnék számára NEM teher? Hagyjam egyedül egész nap és este közeledjek hozzá? Mert ha ráhagyom hogy ő jöjjön akkor meg az lesz a baj, hogy csak ő keres engem. Valaki segítsen :(

23/L