Szakítottam a párommal, most vagyok 31éves és jelen pillanatban nem érzem azt hogy újra tudnám kezdeni az életem, mindent megtettem érte mégis mindíg veszekedtünk. Miért nem lehetek végre boldog? Miért mindíg csak én adok?

A nők buknak az ilyen pasikra, ezért nem vagytok boldogok! :-)

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa...

Ne viccelj, hagyj magadnak időt. Szakítottatok, legalább fél-egy év, hogy valakit be akarj engedni az életedbe. Én 27 vagyok, szeptemberben óriási szakításom volt életem NAAAGY szerelmével. Tegnap éreztem azt először, hogy már nem ordítok belül, nem kell sírnom az utcán. És már el tudom képzelni, hogy egyszer lesz egy barátom.

De: azt még nem tudom elképzelni, hogy velem maradjon örökre bárki is. Szóval ahhoz sok idő kell, adj magadnak időt, szeresd magad, légy magaddal türelmes.

És legközelebb írd azt, hogy vőlegényem, és tedd a Családi kapcsolatok->Házasság rovatba, mert ott nem 10 éves tinik és én olvassuk:D

Azért csak te adsz, mert az ad, aki szeret.

A másik nem szeretett...

ha nem akarsz boldogtalan lenni, el kéne válnod teljesen a párodtól.