Elmegyek a barátommal, édesanyámék megbocsájtanak?

Nekünk a barátnömmel is volt már ilyen helyzet nemrèg, ènis elementem otthonrol mikor elegem lett abbol hogy a szuleim

b*szogattak.

De a vègèn majdnem el akartak minket egymàstol tiltani a szuleim :/

Ez 2 honapja volt kb, azota minden rendben :)

18 évesen felnőtt,ugye csak viccelsz,fiatalkorú és tini esetleg,de felnőtt korántsem.

Amúgy meg féltenek,ennyi,ez a szülői szeretet agresszív formája itt már a szülők sem normálisak.

Szökj el,de ha bejelentik a rendőrségen ne lepődj meg.

A szüleid jót akarnak neked. Most vagy még csak 18 éves, bele kell még szokniuk nekik is, hogy nem dönthetnek fölötted. Megpróbálnék velük normálisan beszélni. Ha nem, akkor kiabálnék. Ha egyik sem hatásos vagy kivitelezhető, akkor valószínűleg én is ezt lépném. Az én szüleim olyanok, hogy agyon aggódnák magukat és beletörődnének a párkapcsolati döntésembe.

Olyat is ismerek, akit egyszer az anyja elküldött otthonról (még kiskorú volt). Aztán a rendőrséggel hozatta haza.

Te ismered a szüleid, hogy ezek üres szavak, vagy valóban komolyan gondolják.

De a menekülés nem megoldás. Nekem pont azt üzennéd: kislány vagy még.

Ha nagyon felnőttesen és intelligensen akarod megoldani a dolgot, akkor nem menekülsz otthonról. De megmondod a szüleidnek, hogy ez a te életed a te hibáid. Egyszer neked is fel kell nőnöd és pofára kell esned, inkább most mint mikor egyedül a saját lábadon érjenek kurdarcok. Most hadd harcolhasd ezt a kapcsolatot végig és meglátjuk mi lesz.

Neked kell egyedül megbocsátanod a párodnak, nem nekik.

Én ezt elmondanám és továbbra is találkozgatnék a párommal. De nála előzetes bejelentés nélkül nem aludnék napokat.

Tudod, leírtad a szitut, a saját szemszöged, de az anyukádét nem. Tehát, nálatok lakik egy fiú, aztán közben a hátatok mögött randizgat az exével. Ha fair lett volna, elmondja neked, még előtte, és megkérdezi zavar-e.

Teljesen megértem a szüleidet, ilyet nem lehet csinálni. Ettől függetlenül a kapcsolatba nem szólnék bele, a gyerek majd megtanulja a saját bőrén, kivel érdemes kezdenie. Viszont ha a srác félrepislog, én is úgy vágom ki, hogy csattan az aszfalton. Milyen már, hogy nálunk él, a lányunkkal van, közben máshoz jár?

Szerintem jól teszed, menj csak el, majd lecsillapodnak, de azért őket is értsd meg, nem azért szóltak, mert ártani akarnak neked.

Én anyukámmal, és a nagymamámmal nőttem fel.

18 éves voltam amikor összejöttem valakivel, azt sem engedték, h eljöjjön, hisztiztek, veszekedtek, üvöltöztek.... Fogtam magam, és elköltöztem... Mondták, h soha többet nem mehetek vissza... Ekkor az jött, h percenként hívtak, sírtak a telefonba....

Kb három hónap eltelt, és rendeződött minden... Ma ár ő a kedvenc vejük...Az már más kérdés, ha annak idején hagyták volna, h randizgassak, és nyugodtan ismerkedjünk, nem futok bele egy elkapkodott összeköltözésbe... talán nem így alakul az életem.

Az persze más, h a barátod mással találkozott... Itt felmerül az,h te kiteszed a lelked érte, kiállsz mellette, megbocsájtasz.... És félő, h mindennek ellenére újra meg fogja tenni a pasid. Nem mondom, h mostanában, de az a tapasztalatom, h senki sem tud kibújni a bőréből... Szerintem ettől félnek, csak nem a legjobb, ahogy kifejezik magukat...

Abban azért biztos lehetsz, h a szüleidnek te vagy a legfontosabb, és meg fognak bocsájtani